Ma szintén 3 újoncot néztem meg, az elosztás ugyanaz, mint tegnap, egy 20 perces sitcom, és két 40 perces dráma.

Kezdjük a vígjátékkal, amelynek 20 perce alatt még csak el sem mosolyodtam. Totál katasztrófa a sorozat, egyértelmű kasza. Utálom azokat, akik azt hiszik, ha kiabálnak, az poénos.....hát nem. A "The Goldbergs" legjobb pillanata az volt, mikor letöröltem a laptopról....

Aztán jött a "Lucky 7", ami egy angol sorozat remake-je, és véleményem szerint jobb lett volna, ha inkább a focit veszik át az angoloktól. Ja, hogy azt is átvették.....hát körülbelül annyit ér a focijuk, mint ez a 40 perc.....semmit. Egy benzinkúton dolgozó csapat megnyeri a lottó ötöst, de előtte 2 tagja kirabolja a kutat. Micsoda véletlen! Én viszont direkt nem nézek belőle több részt. Kasza.

Az egyik legjobban várt újonc is elég gyenge nyitóepizóddal kezdett, de még így is több érdekes karakter volt benne, mint a másik kettőben együtt. A "Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D." nekem kötelező, mert mint tudjuk, szeretem a szuperhősöket és a képregényes sorozatokat, filmeket. És lesz ez még jobb is, ebben biztos vagyok! Szóval az első nézős dráma megvan. 

Ma 3 pilotot néztem meg, egy 20 perces sitcomot, és két 40 perces drámát.

A "Mom" című helyenként vicces 3 generációs comedy nem lesz nézős, de időnkénti belepillantást mindenképp megérdemel. Anna Faris és Allison Janney üdítően borítják ki egymást.

A két drámáról még nem döntöttem véglegesen, mindkettőben van valami....vagy inkább valaki. Míg a "Hostages"-ben Dylan McDermott és Toni Collette; addig a "The Blacklist"-ben James Spader. És előbbinek Jerry Bruckheimer az executive producere, ami szintén minőségre utal. Szóval egy-egy részt még tuti megnézek mindkettőből.

Vége.

És azt vették el, ami az egész Dexter-jelenség értelme volt. Az egyéniséget, a mást, az újat…..a szerethető szörnyet. Embert csináltak belőle, és ezzel olyan szintre degradálták, amivel 8 évet röpke 2 és fél perc alatt lehúztak a klotyón.

Reggel elolvastam az egyik showrunner nyilatkozatát, mely szerint Dexter halála egyáltalán nem volt opció, mert az nem elég büntetés neki. A kezdetektől fogva az volt az elképzelésük, hogy a szörnyből embert csináljanak, aki lassan mindent elveszít. És végül önmagát bünteti meg.

Hát gyerekek, nektek teljesen más célotok volt ezzel a sorozattal, mint a nézőknek! Nekünk Dexter egy olyan vendég volt hetente, akiről mindenki tudta, hogy bűn az, amit tesz, mégis mindenki azonosulni tudott vele. Mindenki szurkolt, hogy egy-egy kelepcéből kivágja magát, mindenki bízott, hogy a következő részben sem fog lebukni, és mindenki imádta, amit Harrison, vagy Deb jelentett az életében. Eszünkbe sem jutott megbüntetni, illetve az igen, de nem úgy, ahogy ti tettétek. Ha elkapják, és kivégzik, akkor azt mondom, jog szerint igazságos. De így???

Az észrevehető volt, hogy évről-évre csökkent a pszichopata-mérő kilengése, és egyre inkább szocializálni próbáltátok, de arra álmomban sem gondoltam, hogy eljutunk a mártíromságig. Nem tudok mást mondani, mint hogy az utolsó jelenet eltörölt mindent, amiről a DEXTER szólt. Ezek ugyanazok az írók, akik megajándékoztak minket a Trinity gyilkossal a 4. évadban? Az volt minden sorozatok legjobb évada! Az egész olyan, mintha a kősziklából nemhogy kavicsot, de gyurmát kreáltak volna a végére.

Azzal már megbékéltem, hogy kinyírtátok Debet, pedig szegény csórikám megérdemelte volna a boldog véget, hisz eleget „fucking”-olt 8 évad alatt. Jó, legyen belőle zöldség, és „mentse meg” a big brother….oké. De hogy miért nem lehetett meghúzni azt, amit csak a tökös showrunnerek mernek, azt soha nem fogom megbocsátani. Számomra az utolsó rész 53. perc 52. másodpercénél véget ért a sorozat. És Dexter halott. Mert azt ezerszer inkább elviselem, mint azt, hogy aki 8 évig a szabad akaratról, az egyéniségről, és a mindent túlélésről monologizált, most önként mártírrá válik; szembeköpve mindazt, amit mindenkinek jelentett.

Dexter halott.

Számomra.

Vége.