Ma éjjel búcsúzunk....
Sok "sorozatom" ért már véget, de ez a második, amelyet egyfajta veszteségként élek meg. De Dexter gondolatai mindig is a fejemben élnek majd.
Voltak kimagasló, valamint halványabb évadok, az utolsó is elég felemásra sikerült, és nagyon kíváncsi vagyok, meghúzzák-e a kötelezőt. Állítólag tudom a végét, mert kipattant a neten.....de még bízom, hogy meglepnek...
Ma éjjel búcsúzunk...
Színek nélkül
Feketét villog a fehér lapon,
szavakra vár a pillanat,
Hogy betöltse a légüres teret,
Mely a festett ég alatt ragadt.
De idelent a tér egyre nő,
Már nincs, mi színezzen perceket,
Palettám a tűzben lángol,
S a korom neveti a színeket.
"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból... Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözi... Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra. A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."