ma 8 éve...ezt akkor írtam...és azóta is fáj...

Nem megy. Nem tudok többé úgy élni, mintha semmi sem történt volna. Ellopták a színeket, az illatokat, a holnapot egyetlen pillanat alatt. Fáj, rettenetesen fáj, mintha üres lennék belül. Csak most fogom fel igazán, mennyit jelentenek az apró dolgok; egy mosoly, egy mozdulat, egy gólöröm. Nem gondolunk rá mindennap, de ott van. És csak akkor tudjuk meg, hogy milyen sokat számított, ha hirtelen eltűnik az életünkből. Akkor tudjuk meg, hogy úgy ívódott bele az életünkbe, hogy szinte észre sem vettük. Ha becsukom a szemem, egy arcot látok, egy hangot hallok, és egy mosoly néz vissza rám. Valami éget legbelül, és nem tudom mi is az. A hiány vagy a tehetetlen düh. Düh az egész világra, a sorsra, a másodpercre, ami kettétört álmokat és életeket. És persze az örök kérdés, mely nélkül nem telik el perc: Miért?? Miért Ő, miért ilyen korán és hirtelen? De tudom, választ úgysem lelünk soha. Mennyi egy élet? Talán csak egy szemvillanásnyi idő a születés és a halál között, de hogy ki mivel tölti meg ezt az időt, az mindent meghatároz. Ő megtöltötte lénye ragyogásával és nyugodt szeretettel. Nem lehetett nem csodálni azt a lelkesedést, kitartást és hitet, ami belőle áradt és még sok embert töltött fel. Nem mondhatom, hogy közelről ismertem, hisz csak néhányszor találkoztunk, de megfogott a személyisége, és ez az, ami most nem ereszt. Hiányzik az, hogy többé nem láthatom, ahogy a magasba lendül a keze egy-egy gólja után. Mert ezt a mozdulatot nagyon-nagyon sokszor láttam. De most elment. Elment, és itt hagyott egy világot, mely egyelőre nem tud magához térni. Ki tudja mennyi idő kell , hogy újra úgy gondoljunk rá, hogy közben nem szakad meg a szívünk. Senki nem tud vigaszt adni, de megpróbálhatunk úgy élni, hogy az emléke égő fáklyaként világítson át sötét fájdalmunkon. Egy tisztaszívű embertől búcsúzunk, és ígérjük, soha nem felejtjük el!

Isten veled Kulcsi…..Isten veled!

ISTp - Jean Gabin, Az Iparos

Érzékelő-logikai introvertált

1. Egy jéghegy az óceánon. Önfejű, visszahúzódó, majdnem mindig hideg és titokzatos. Mozdulatai csendesek, pontosak és nagyon gazdaságosak, az embernek az az érzése támad, hogy a befektetett energia az eredményt aránytalanul meghaladja. Egy nem-hivalkodó csendes szívóssággal, bármilyen elkezdett dolog megbízható kivitelezésével, a tettekben és mértékletességben belső felelősségtudattal jellemezhetjük. Mint egy tipikus brit, a munkához való hozzáállásával nem hivalkodik, és ugyanígy nem kérkedik az érzéseinek felfedésével sem. Kezdetben úgy tűnik, hogy a munkát közömbösen és gondtalanul végzi. Azonban fokozatosan világossá válik, hogy ez a kapkodás mentesség az ő általános élettempóját mutatja: a pihenés és tökéletesség kombinációja.

2. Tehetséges lustaság.A Kereső-vel ellentétben,ő sohasem vesztegeti az energiáját jelentéktelen munkákra. Egy született feltaláló, de addig, amíg a helyzet nem érett meg maximálisan, addig sohasem siet az ötletet megvalósítani. Büszke arra a képességére, hogy szükségtelen dolgokat sohasem csinál, rajong a komfortért és a kényelemért. Ha egy közös munkában mással is együtt kell dolgoznia, akkor azt szereti, ha nincs feszültség, és minden úgy megy, ahogy azt ő szereti. Az általa elérhető összes terület ideálisan meg van szervezve munkára és pihenésre. Egy esztéta, aki tökéletesen megbízik a saját ízlésében. Gondosan és Ízlésesen öltözik, és szabályként sohasem lépi át a konvenciókat. A bőre érzékeny, ”a borsó királykisasszony” ahogy ezt a típusú nőket emlegetik.

3. Az érzelmek visszafogott gazdagsága. Képesség a megközelíthetetlenség és hidegség maszkjával elrejtett érzelmekre, amely végül csiszolttá és kifejezővé teszi őket (számos színész ennek a típusnak a reprezentánsa, pl. Vladimir Vyszotsky, Adriano Celentano). Bármilyen körülmények között is nyugodt marad, nyugodt, de egy más értelemben. Nyugodt és megközelíthetetlen marad akkor is, amikor szerelmes lesz, és nem sieti el, hogy bízzon az érzelmeiben, ellentétben a némiképp könnyelmű duáljával, a A Pszichológus-sal. Nagyon féltékeny és bizalmatlan: retteg attól, hogy az érzelmei nevetség tárgyai lesznek. Veszélyes helyzetben konokul semmitől sem fél, és a veszély forrását nagyon nyugodtan közelíti meg. Ez a legjobb húzása – az ellenfelet szemben közelíti meg, és az erősebb fog uralkodni. Jean Gabin-nek is ez a kedvenc póza – arcátlanság, nem megalkuvás, belső egyenesség és merészség. Minél magányosabb, annál megközelíthetetlenebb.

4. Célok és módszerek. Néha elköveti azt a hibát, hogy lusta és fecsegő, főleg akkor, ha sokáig a duálja nélkül van: sokat beszél, de nem csinál semmit, amikor vár valamire. Ilyen helyzetekben ő valóban vár valamire: segítségkérésre. Cél nélkül nem dolgozik, de célokat önmaga nem képes felállítani. Csak A Pszichológus, a szenvedélyes lelkesedő, rendelkezik a kulccsal, ami az Iparos precíz és hibátlan mechanizmusát képes újraindítani. Jutalomként az Iparos hálás az örömért, amit munka hozott neki. Mások hanghordozásának nyíltságából következtet, ami automatikusan mobilizálja őt. Mind a vágyat, mind az örömöt a duálja A Pszichológus, gyakran sokkal jobban kimutatja – aki emellett kiváló specialista mások képességeinek megtalálásában és az őszinte csodálat felkeltésében. És mindig az Iparosnak kell a kedvencnek lennie, az egyelő jutalmazást nem fogadja el a feladatokhoz való hozzájárulástól függetlenül. Csak az őszinte érzésekkel a szemünkben és a hangunkban lehet őt meggyőzni.

Mi odabent szomjazik

Kint mindenben vizet keres

De poshadt vályúhoz érve

Inkább az igaz halált kérte

Mi odabent fuldoklik

Kint lélegzetet venne

De a hazugság lehelletét

Inkább tüdejéből tépte szét

Mi odabent haldoklik

Kint az életet várja

És jöhet bár hazug, poshadt

Önmagából mindig kivágja