Az utóbbi 2 napban 5 filmet néztem meg, és az 5. volt a legnagyobb nyereség. Nem tudom érezte-e már más is, hogy egy történet róla szól, mintha egy része az övé lenne....én most ezt éreztem ezzel a filmmel kapcsolatban. Mi annyira görcsösen próbálunk létezni, hogy közben elfelejtünk élni. Annyira vágyunk másnak lenni, többet akarni, hogy néha el is felejtjük értékelni azokat és azt, ami már a miénk. Mi a legfontosabb dolgom? Lélegezni....

Az "Elnök" nagyon felkúrta az agyamat....írhatnám szebben is, de ez így igaz. Jelentem nekem sem elég annyi a szabad akaratból, hogy ma melyik zoknit vegyem fel. Erre itt ez a film, ami először felbosszant azzal, hogy "mit akarsz ember, te csak bábu vagy", aztán egy kicsit talán megnyugtat azzal, hogy "ha megharcolsz azért, amit igazán akarsz, akkor átírom a tervet". Én nem akarok kalapot, sem ajtókat, de még a kilincset sem szeretném balra forgatni....egyet viszont nagyon is akarok....hogy szabadon akarhassak...és tehessek....

"A legtöbben azt az utat járják, amit kijelöltünk nekik. Félnek új utakat felfedezni. De nagy ritkán felbukkannak ilyen emberek, mint maguk, akik ledöntenek minden akadályt, amit az útjukba teszünk. Akik rájönnek, hogy a szabad akarat olyan adomány, melyet csak akkor tanul meg használni az ember, ha megküzd érte."

Sót szórtam a sebeimre

és már csak előre megyek

mögöttem minden kihalt

lassan összedőlnek a hegyek

A sivatag minden homokszeme

tomboló bombaként robban szét

hátam mögött hagytam a világot

és elengedtem Isten felém nyújtott kezét

Ebben a mosolyban én már nem hiszek

mi tőled, s tőle rám mered

megyek, mert előre visz a ösvény

és a visszautat nem is keresem

Hallom az üvöltő életet

látom az elhagyott éveket

az egyetlen amit még elhiszek

a magamban hordozott szeretet

Szeretet, melyet nem rombolás éltet

mely a bennem élő tüzet szítja

mely nem temet maga alá örökre

mert a bennem lakó hős álmodja