Nincs szükségünk senkire, az úton egyedül megyünk
Nem nézünk egymásra, és nem értjük, miért nincs itt helyünk
Nincs elég erőnk, hogy szóljunk, elmondjuk mit érzünk
A szót, mit keresünk, túl sokan szétkoptatták előttünk
Egy pillanatot várunk, mikor utolér a nyugalom
Adj nekem hitet, hogy végig menjek utamon
És ha csak fekszem itt, hol mindenki más átlép
Lefekszel-e mellém, hogy itt legyünk egymásért
Mert ha felnézek és szemeidben meglátom arcom
Azt, ki voltam, s vagyok…tudom, folytatom a harcom
Mert mi köztünk van, az élet sem törheti össze
És én csak fekszem itt, arra várva jössz-e….
Szólj hozzá!