„Az embereket arra tanították, hogy az ego a rossz szinonimája, az önzetlenség az erény ideálja.....Itt a legszörnyűbb az alapvető visszásság. A kérdést kiforgatták eredeti mivoltából, és nem maradt az ember számára választási lehetőség – sem pedig szabadság. A jó és a rossz pólusaként két alapeszme kínálkozott az embernek: az egoizmus és az altruizmus. Az egoizmusról azt tartották, hogy a mások feláldozását jelenti az én oltárán. Az altruizmus – az én feláldozása másokért. Ez végérvényesen hozzákötötte az embert más emberekhez, és nem hagyott számára mást, mint hogy a fájdalmat válassza: a mások kedvéért elszenvedett saját fájdalmát, vagy az énje miatt másoknak okozott fájdalmat. Amikor hozzátették, hogy az embernek örömét kell lelnie az áldozathozatalban, a csapda bezárult. Az embert rákényszerítették, hogy a mazochizmust fogadja el ideáljának – attól fenyegetve, hogy a szadizmus az egyetlen másik alternatívája. Ez volt a legnagyobb csalás, amit valaha is elkövettek az emberiség ellen.....Ezzel az eszközzel állandósították a függőséget és a szenvedést, mint az élet alapelemeit....A választás nem az önfeláldozás vagy az uralkodás. A választás a függetlenség vagy a függőség.”(Ayn Rand)