Egy fél évadnyi "Two and a half men" után teljesen elfáradtam a sok röhögéstől....

A tegnapi Megasztár abszolút nyertese nálam ez volt:

Sajnos a mai meccsen nem tudtam szurkolni, elég szarul voltam, és inkább nem utaztam haza….de az eredményt persze rögtön megtudtam….nyertünk!!!….

És egy „Criminal Minds” idézet a nap végére….vagy kezdetére…..a többi később, de ez még ide kívánkozott….

Hála a villámgyors fordítónak, máris megnézhettem kedvenc taplóm legújabb kalandját….

Sorozatok jönnek….sorozatok mennek…..HOUSE mindig a legjobb marad számomra….

„If you’re happy, I’m ….”

Jelenthetem, hogy Christian Slater visszatért!!!! A „My Own Worst Enemy” című sorozat első részét ma reggel néztem meg…..a reakcióm:…..huhh, woww, azannya…..

És már az első részben megfogalmazta végre valaki, amit régóta tudunk Franciaországról….

„Isten megteremtette a világ legszebb helyét, aztán odatette a franciákat az egyensúly kedvéért.”…..

A mai nap nem volt unalmas….volt benne minden….hajnali kelés, mozdonyvezetők „gyöngye”, rendőrök, és slussz poénnak egy arrogáns, ostoba osztrák, akinél nem sok tartott vissza attól, hogy megüssem….komolyan mondogatnom kellett magamban, hogy „ne üss, ne üss, ne üss”….

A másik rossz hír, hogy ők is kikaptak….le is fekszem….legyen már vége a mai napnak!!!

Egy undorító nap után két rossz hír várt itthon….az egyik , hogy már nem vagyunk 100%-osak….kikaptunk Debrecenben….

A ma délután programja: Dr. House és Prison Break…..mindkettő nagyot ütött….House végre hozta a formáját, rég röhögtem ennyit rajta…..a Prison Break pedig…..nos…..taglózott, mint mindig….és holnap már itt az új Dr. House és Fringe….mivel este 6ig dolgozom, úgy érzem utána hosszú éjszakám lesz….de abszolút nem bánom…..

November 3.-án semmiképpen ne gyere Győrbe, hazai meccs november 5.-én lesz a Kiskunhalas ellen, akkor érdemesebb megpróbálni. De én most szombaton (25.-én) megyek meccsre, majd megpróbálok érdeklődni, és utána üzenek.

Ha megtehetném, elvonulnék pár évre a világ elől….hogy megismerhessem magamat….hogy megtudjam mire vagyok képes…..hogy a természet része legyek. De mi mai emberek elkényeztetettek vagyunk, és azt hisszük, ez jár is nekünk. Használjuk a földet, a vizet, a levegőt, az állatokat és növényeket, mintha minden a miénk lenne, és minden miattunk lenne. Van lakásom, állásom, étel az asztalomon, családom, barátaim…..mégis azt érzem, el kéne indulnom….és nem egy másik civilizált társadalomba, hanem távol minden emberi kézjegytől, mert mi már a szentjánosbogár szépségét is watt-ban mérjük…..

Ezzel kapcsolatban olvastam ezt egy könyvben és jobban nem is fejezhetné ki, mit szeretnék:

„Megszületett bennem a természeti táj belső megfelelője. Az utak, amelyeket bejártam, nemcsak a dombok és mocsarak közé vezettek, hanem az én bensőmbe is. Ahogy a lábam előtt heverő dolgokat tanulmányoztam, olvastam és gondolkodtam, az egyfajta felfedezőút lett önmagamba és a tájba. Idővel ez a kettő eggyé vált bennem. Mintha valami elemi létezés bontakozna ki az ősi talajból, olyan koncentrált erővel ébredt bennem szenvedélyes és rendületlen sóvárgás – hogy örökre félretegyem a gondolkodást és minden bajt, ami belőle ered, és csak a közvetlen, kutató kíváncsiság maradjon meg. Hogy elinduljak az ösvényen és ne nézzek vissza. Akár gyalog, akár hótalpon vagy szánon, be a nyári dombok késői, fagyos árnyai közé – egy keskeny csapás, a nyomok a hóban majd megmutatják, hogy merre mentem. Aztán találjon meg a többi ember, ha tud.” (John Haines)