Ma volt Anyák Napja. Kíváncsi lennék, hogy vajon az emberek hány százaléka volt „természetes”, és hány százaléka „kötelességtudó”. Mert sajnos kezdem elveszteni a hitemet az ilyen ünnepekben. Egyrészről magam is hülyeségnek tartom egyetlen nap kijelölését, hisz az anyáknak egész évben, mindenegyes nap csak elismerés és szeretet jár, másrészt, ha már van egy ilyen nap, akkor azt szívvel-lélekkel kell megélni. Abban biztos vagyok, hogy minden anyát a legnagyobb tisztelet illet meg, és ezért köszöntöm őket, különösképpen a saját anyukámat és a „pótanyukámat”.

„Little Children”, alias „Apró titkok” – Megint egy „sikeres” magyar címválasztás…. Miért nem lehet egyszerűen lefordítani, hisz például az „Apró gyermekek” jobban illene hozzá. Márcsak azért is, mert a film maga is eléggé gyerekcipőben jár. Todd Field sokkolni akart… abból a szempontból sikerült is neki, hogy 2 és fél órán keresztül ragozta azt, amit félórában megtehetett volna. Mert ugyan felteszi a maga kis kérdéseit, megadja a dilemmák kezdőpontjait, csak közben rohadtul nem ad történetet hozzá. Ennyi erővel leírhatta volna egy papírra, mi meg elolvassuk. Sajnos egy nagyon jó alapsztoriból összehozott egy lapos filmet. Miről is szól? Féreg a tökéletesnek tűnő piros almában. Mindenkiben megvan a féreg, a kérdés az, hogy kivágjuk, vagy etetjük? Esküszöm, a legtisztább ember a szatír, aki tisztában van a bűnével, mert az összes többi nem is néz szembe önmagával. Ő tudja, hogy beteg és gyűlöli saját énjét, míg a többi csak sajnálja magát, és tovább fetreng a mocsokban. Majd az utolsó 10 percben varázsütésre megtalálják a helyüket? Na ne má…. ha már egyszer az emberekben élő férget akarja bemutatni, ne azzal fejezze be, hogy „a féreg fogta magát és elaludt”… legalább egy almát zabáljon fel, hogy elhiggyem: ez az élet…. Mert így csak egy nagy pohár habos kakaó, amit felmelegítve is megisznak, bármilyen szar… nem pedig kiöntik, hogy újat készítsenek.

De érdemes megnézni, mert a kérdések jók…

Visszatért!!!…. Dr. House újra rendel… április 28.án végre folytatták Amerikában a 4. évadot. Ma volt nálam tapló-képzés…. remélem jó tanítvány vagyok/leszek…. mert nálam House a mocskok királya!!!
Nem tudom megmagyarázni miért is szeretem annyira. Végül is egy arrogáns, idegesítő, néhol már egyenesen barom ember, hatalmas cinizmussal, és még nagyobb…. igazságokkal. És ez az, ami miatt soha nem hagynák ki egyetlen részt sem. Mert minden negatív viselkedési formája eszköz valami fontosabb kifejezéséhez… az életet kottázza, mégha néha túl keményen is, mégha néha túl önhitten is, mégha néha túl …. egyszerűen is… igen, egyszerűen, mert legalább nem kertel, nem ír körbe, nem várja, hogy kitaláld mit akar… megmondja és kész…. a többi a te dolgod… és ez tetszik… nagggyon tetszik…

Mindjárt ideérnek az őseim és kezdhetünk melózni…. Lakásfestés és egyéb nyalánkságok… rohadt fáradt vagyok, de muszáj csinálni, és gondolom nekik is lenne jobb program… Éljen május elseje!

Vodka hívja Földet…. Vodka hívja Földet…. helyzetjelentés…
Eddig minden délután csavarogtunk, bár ma nem sokat, mert alig volt itthon az óriás. Mikor végre megjelent, adott enni, és a napi kimenőt is megkaptuk. Persze rögtön a fürdőbe mentem, mert van ott egy nagy valami, ami mögé megint be akartam menni, de sehogy sem sikerült. Holnap asszem eltolom a helyéről, hogy végre megnézzem, mi van mögötte. Most már megint a vízben vagyunk, Narancs is itt napozik mellettem, mert egy nagy világító izé néz ránk. Át is adom a szót neki… Vodka kijelentkezik…

Itt Narancs a vízből…. Ma számoltam tovább a kockákat, de később benéztem Vodkához a fürdőbe. Persze ott is csak az ajtó hozott lázba, végig is kapartam gyorsan. Azt hiszem az óriás szeret minket, mert mindig beszél hozzánk, igaz valami érthetetlen nyelven. Próbálja kitalálni mit szeretünk, talán egyszer majd sikerül neki. Vagy küldünk neki e-mailt, csak még nincs e-mail címünk…vodka-narancs@akvarium.hu… ez jó lenne? Nem tom, nem értek hozzá… megyek is és napozok tovább… Kapcsolat vége…. Narancs kijelentkezik…

Azért még tudnák aludni….

Reményik Sándor: Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Reményik Sándor: A kagyló

Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.

Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.

Anyám, a tenger apadt, s itthagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?

Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.

Apály s dagály közt, így, időm mulván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.

Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart,

Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról.

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.