Az év utolsó meccsén nem sikerült nyerni.....és hiába szeretem őket nagyon, bízom benne, hogy a jövő év első meccse sem lesz sikeres..... hisz január 3.-án:

FCM – ETO

....de furcsa ez az új név....még szokni kell....

Nincs többé Ikast-Bording.....a klub új neve: FC Midtjylland .....és az új címer:

A „Criminal Minds” szünet előtti utolsó 2 részének idézetei:

„Mind testvérek vagyunk a felszín alatt. Én egy valakiért is hajlandó lennék lenyúzni az emberiséget, hogy ezt bizonyítsam.” (Ayn Rand)

„Mert aki vérit ontja ma velem, Testvérem lesz.” (Shakespeare)

„Minden normális embert nyilván elkap a vágy időnként, hogy a markába köpjön, felvonja a fekete lobogót, és elkezdje átvagdosni mások torkát.” (H.I. Mencken)

„Nincs még egy olyan tragédia az életben, mint egy gyermek halála. A dolgok sosem jönnek úgy rendbe megint, mint azelőtt.” (Eisenhower)

Már majdnem éjfél volt, mikor elaludtam, de egész éjjel lüktetett az agyam, és egy gondolat járt csak benne....Roark...Roark...Roark....nem is bírtam, inkább felkeltem, és elolvastam a maradék 30 oldalt....

Mit mondjak....letaglózott ez a könyv....ez már nem is könyv....még soha ilyen tisztán és világosan nem írta le senki a világot, az embereket és azt, ahogy mindkettő működik....

1947-ben írta Ayn Rand....és azóta is örök érvényű.....nem akarom, és nem is az én tisztem magasztalni, fényezni, bálványozni....nem kell....megteszi magának.....csak el kell olvasni....és megengedni, hogy megértsd....látni kell, nem csak nézni....érezni, nem csak tapintani.....ÉLNI, nem csak lélegezni.....az öntudat veszélyes, de az öntudatlanság még pusztítóbb....szerintem....

„Az általánosan elterjedt nézet szerint, amit egyfajta érzelgős kábulatban vallunk, a nagyság mércéje az önfeláldozás mértéke. Az önfeláldozás, mondjuk nyáladzva, a végső erény. Álljunk csak meg egy pillanatra és gondolkodjunk el! Vajon valóban erény az áldozathozatal? Feláldozhatja-e egy ember a teljességét? Becsületét? Szabadságát? Eszményképét? Meggyőződéseit? Érzései tisztaságát? A gondolkodás függetlenségét? De hát ezek az ember legfőbb kincsei! Bármelyikről is mond le, az nem áldozathozatal, hanem könnyű megalkuvás.....Önfeláldozás? De hát pontosan az én az, amit nem lehet és nem szabad feláldoznunk. A fel nem áldozott ént kell mindenekfölött tisztelnünk az emberben.”

A tegnapi csocso-party fergeteges volt!!! Továbbra is több bal, mint jobb kezem van, de a lelkesedésem töretlen. Egyszer eljön az én napom, mikor nem csak profi segítségével tudok nyerni....de Norbival veszíteni egy élmény volt :) A karaoke sem az én műfajom....a hangom pocsék, és ezt még egy fél üveg Unicum és pár sör sem tudta feljavítani. Kaptam vízipipát, hogy inkább azt szívjam, ne az életet....sólámpát, hogy tiszticccsa a légútjaimat.....nyakláncot, mert szeretem.....paplant, mert a régi vastagsága kb 1mm-re olvadt már.....és szekrényt, hogy ezeket tudjam hova pakolni.....

Most, hogy minden sorozat szünetel hosszabb-rövidebb ideig, az öcsém már megint mutatott egy újat, ami ugyan csak nekem új, hisz Amerikában már a negyedik évadnál tart....szóval van mit behoznom...de nem féltem magamat, hisz amin röhögni lehet, azzal nem lesz gond, ha egész éjjel néznem „kell”.....”How I Met Your Mother”....

Végre eljött ez a nap is....ha semmi nem beszél bele, idén ma dolgozom utoljára....és legközelebb csak január 11.én húzok egyenruhát!!!! Jól jön a pihenés, a vasútmentes 2 hét....Tehát ma 13órakor leteszem a lantot és hazamegyek Győrbe karácsonyozni....mert a Jézuska egészségére inni kell.....

Gondoltam összegezni kéne az évet....de csak egy tegnapi mondat jutott az eszembe: „Kivettem a szívemet, hogy elférjen a májam.”....nem az alkohol miatt, hanem a „rosszmájúság” okán....és egy dolgot egész jól csináltam: Az ember az utolsó, akitől várok valami jót....szeretem az embereket, de már elfogadom magunkat olyannak, amilyenek vagyunk....kicsinyes, hazug, álszent porszemek....a kivétel úgyis elbukik.....ha nem, az az élet csodája lesz....De az tuti, hogy inkább leszek nyersen őszinte, mint kétszínűen kedves hazug....

Szerencsére idén is megtalált A KÖNYV.....Ayn Rand nevével nemrég ismerkedtem meg, de „Az Ősforrás” olyan könyv, ami tökéletes társadalom lenyomat....minden szereplő egy embertípus....és bár mindenki Howard Roark szeretne lenni, inkább vagyunk Peter Keating-ek, vagy ami rosszabb, Ellsworth Toohey-k......Mert a roarki mentalitás hősi és követni való, de kivitelezhetetlen a homo sapiensek között....De remélem egyszer találkozom a cáfolattal....

Az idei év utolsó meccse nagyon sima lett....jövőre keményen kezdődik az év....január 3.án visszavágó az IKAST ellen....

Az egyik mai újság címlapján x+20as betűmérettel ez állt: „DÁVID ELBUKOTT”.....hát nekem ez magas....egy ország második legjobb hangjának lenni 2008-ban, ez bukásnak számít?....nem tudok mást mondani, csak megint azt, a magyar felfogás beteg....brutálisan eredményközpontú társadalmunk van, ahol ha valaki második, elvárják, hogy azonnal kövessen el nyilvános harakirit...ez az ország soha nem is fog előrébb lépni addig, amíg csak a győzelem számít...

Nem tudom ki írta azt a cikket, de kívánom neki, hogy csak a második legboldogabb ember legyen a világon...akkor lehet rájön, hogy talán másodiknak lenni sem olyan rossz....

Bevallom, én a Megasztár döntőjét néztem tegnap, így lemaradtam erről a dalról a másik adón, de szerencsére van, aki felhívja a figyelmemet a jóra és szépre.

De azért ez sem volt rossz....sőt....

„Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.” (Dale Carnegie)

Most én vagyok fáradt mosolyogni, de mára még össze kell kaparnom magamat....

Az egyik legjobb sorozatban mindig idézettel nyitnak és zárnak. Többre felfigyeltem, amit Ayn Rand-tól idéztek. Utána kerestem, és most elkezdtem olvasni egy könyvét, a címe: „Ősforrás”. Még nagyon az elején tartok, kb. a 100. oldalon a 760-ból, de már most kivételesen jónak tartom.

„Az időm legtöbb részét munkával töltöm. Azt a munkát választottam, amit csinálni akarok. Ha nem találok benne örömöt, akkor csak hatvan év kínlódásra ítélem magam. És csak akkor találok benne örömöt, ha a számomra lehetséges legjobb módon tehetem. Amennyiben ez szabványokon alapul, akkor létrehozom a saját szabványaimat. Semmit sem öröklök. Semmilyen hagyomány végén nem állok. De talán egy új kezdetén vagyok.”

„Szarjál sünt!”....hát ezen a beszóláson kócosra röhögtem a belső szerveimet.....és mindjárt megnézem a szezonzáró részt is.....DEXTER, a kedvenc pszihopatám megint búcsúzik egy kis időre....

Az EB legértékesebb játékosa az egyik kedvencem: KRISTINE LUNDE

és itt van pár örömkép…..

Zsinórban harmadszor Európa-bajnok:

Norvégia – Spanyolország   34 – 21

Az első félidőben egyenrangú ellenfelek voltak a spanyolok, aztán a bírók megadták az esélyt a norvégoknak, és ők éltek is vele….igazságtalan, de olyan, mint az élet….és nekem akkor is a kedvenceim….

„Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd.” (Ayn Rand)

NORVÉGIA – OROSZORSZÁG 24 - 18

Villámrajt (6-0).....rohadt sok hiba.....kevés izgalom.... és KAPUSGÓL (!!!)....ezek jellemezték a norvégok elődöntőjét.....de az eredmény számít: újabb EB döntő!!!

Az EB utolsó meccsét is azok a csapatok vívják, akik az EB-t is egymás ellen kezdték....

Tehát a döntőben:

= = = HEIA NORGE!!! = = =

Végül 8. helyen zártuk a 2008-as kézilabda Európa-bajnokságot….bízom a jobb folytatásban!

= = = HEIA NORGE!!! = = =

Holnap 3.40kor kelek, ezért csak egy gyors eredmény a nap végére:

NORVÉGIA – ROMÁNIA  37 – 31

Szeretem a kézilabdát. Utálom a magyar mentalitást. Ez a kettő hogy jön össze? Van egy kézilabdás oldal a neten, ahol rettentő „okos” emberek szokták kommentálni a meccseket. Körülbelül két frázis van a tarsolyukban….a „fantasztikusak vagytok” és a „szégyen, gyalázat”….semmi átmenet, csak fehér vagy fekete….

Olyanról, hogy csapatépítés, generációváltás talán még nem is hallottak. Borzasztóan idegesít, hogy nem tudnak mást, csak szidni és vádaskodni. Kikaptunk….”húzzon el az edző”…..rosszul megy valakinek….”mondja le a válogatottságot”….nem sikerül egy világverseny…..”ezt vártam, ennyit tudunk”…..

Komolyan hányingerem van. A dánok 2000-ben megnyerték az olimpiát, de azóta semmi eredményük nem volt. Mégsem temeti őket senki, mert a skandináv mentalitás szerint nem kell rögtön a kardjukba dőlni. Egy csapatban cserélődnek az emberek, hisz bármily meglepő, ők is öregszenek, abbahagyják a sportot, átadják a helyüket. És ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Ez a baj velünk, magyarokkal. Mindent akarunk….és amikor nem kapjuk meg, arra leszünk dühösek, akitől talán kicsit jogtalanul vártunk túl sokat. Időt kell nekik adni, hogy felépítsenek egy új csapatot….ha eltelt elég idő, és nincs változás, akkor lehet elégedetlenkedni, de akkor is igazságosan. Ha nézek egy meccset, és azt látom, hogy mindent beleadtak, benne volt a szívük, és mégis kikapnak, akkor soha nem szidnám őket. (Igaz, ez nem ilyen meccs volt.) Mert ha mindent megteszel, és mégsem jön össze, a lekiismereted tiszta. De vannak, akiknek csak a gyalázkodás megy. Ezért utálom a magyar mentalitást. DE SZERETEM A KÉZILABDÁT….MINDÖRÖKKÉ…..HAJRÁ MAGYAROK!!

MAGYARORSZÁG – SPANYOLORSZÁG  21 - 23