Egynémely kollégámban annyi a tapintat, mint egy náci rohamosztagban….. az ember próbálja elfelejteni, az alulról szagolt ibolya közeledő illatát, de vannak, akik oly poénosnak hiszik magukat, hogy azt gondolják, ha viccesen beszólogatnak, azon majd nagyokat röhögök…. hát nem… örülök, hogy a bakancsom a lábamon maradt, és nem dobtam fel, nem kell folyamatosan emlékeztetni rá….esküszöm, ha még egyszer valaki humoros akar lenni, földkörüli pályára rúgom….