Wil Wheaton, Corey Feldman, Jerry O’Connell, River Phoenix…. és egy klasszikus: „Stand by me” …. 1986-ban készült a film, de a mai napig nem tudom megunni… a srácok sajnos eltűntek a süllyesztőben és kisebb-nagyobb tévés szerepekben bukkanak fel, River pedig 1993-ban, alig 23 évesen meghalt, de ezzel a mozival beírták magukat a filmtörténelembe. Én csak úgy hívom, A BARÁTSÁG-FILM….négy 12 éves fiú elindul, hogy megkeresse egy korukbeli srác holttestét, és először lássanak hullát… persze eközben kiderül, egy-két dolog, például, hogy „…az apád nem gyűlöl, csak nem ismer….”….

 „Soha többé nem volt olyan barátom, mint akkor, 12 éves koromban. De van bárkinek is?”

Ez a nap hosszú volt…. Délelőtt meló, délután pedig kikísértem anyuékat Bécsbe a római vonathoz, mert elmentek nyaralni Szicíliába (hivatta őket a Don)…. így az öcsémnek szabad a kégli másfél hétig, és megtiltotta, hogy hazamenjek…. Remélem kitatarozza a lakást, mire az ősök visszatérnek…

Most megnézem a Görögország – Oroszország meccs végét, aztán elteszem magam a paplan alá… 

Jóccakát!

És Wesley Sneijder ma is megrúgta a maga gólját….kiütéses győzelem… 4-1….HAJRÁ ORANJE!!!

Henry szépített, de 20 másodperc múlva Arjen Robben hatalmas gólt ragasztott a gall kapuba

Dirk Kuyt a 9. percben beköszönt 

ORANJE…..ORANJE…..ORANJE

Ez a Falling Slowly című dal fordítása....no comment....

Nem ismerlek, de akarlak

Annál inkább

És nem találok szavakat

és ez megbolondít

És nem tudok mit tenni

És a játékok, melyek nem voltak

fontosabbak, mint ahogy kellett

Eljátsszák magukat

Fogd ezt a süllyedő hajót

és irányítsd haza

Még van időnk

Halljam reménykedő hangod

Megvolt az esélyed

Most éltél vele

Lassan zuhanok,

ismerős szemek

És nem térhetek vissza

Hangulatok, melyek magukkal

ragadnak és eltörölnek

És feketére festenek

Nos, eleget szenvedtél

és harcoltál önmagaddal

Ideje nyerned

Fogd ezt a süllyedő hajót és

irányítsd haza

Még van időnk

Halljam reménykedő hangod

Megvolt az esélyed

Most éltél vele

Fogd ezt a süllyedő hajót és

irányítsd haza

Még van időnk

Halljam reménykedő hangod

Megvolt az esélyed,

Most éltél vele

Lassan zuhanunk,

Énekeld dalod

Én veled énekelek...

Hívj és veled énekelek.

„Az a bökkenő, Mitch, hogy valójában mindnyájan egyformák vagyunk, de szentül hisszük, hogy különbözünk egymástól. Fehérek és feketék, katolikusok és protestánsok, férfiak és nők. Ha felfedeznénk egymásban az azonosságot, alighanem sokkal derekasabban igyekeznénk összefogni,létrehozni az emberiség közös nagy családját, amelynek ugyanúgy viselnénk gondját, mint a saját családunknak.... Mindnyájan egyformán kezdjük – a születéssel; és mindnyájan egyformán végezzük – a halállal. Akkor hát miféle különbség létezhet közöttünk? Fektesd be mindenedet az emberiség családjába. Fektesd be mindenedet emberekbe.”

„….a mi kultúránk olyan, hogy az emberek nem érzik magukat jól a bőrükben miatta. Hibás, téves dolgokra tanítja őket. És nem kis erőre van szükség ahhoz, hogy kimondjuk: ha ez a kultúra nem válik be, nem működik jól, akkor az ember ne legyen rá vevő. Teremtse meg a sajátját.”

"Az apró dolgokban engedelmeskedhetünk a szabályoknak. De a nagy kérdésekben - gondolkodásmódunkról, értékrendszerünkről - saját magunknak kell döntenünk. Nem engedhetjük meg senkinek és semmilyen társadalomnak, hogy ezeket megszabja helyettünk."

Van egy könyv, amely mindig segít visszatalálni az útra, ha nagyon eltévednék. Mikor túlságosan bedarál az élet, mikor mindent és mindenkit utálok, mikor úgy érzem, gyűlölöm ezt a világot, előveszem és elolvasom. Már az első oldalak után érzem, hogy nyugszik a lelkem és megteremti magának azt a helyet, ahol megint jó érzés élni. Megüthetnek tettekkel és szavakkal, elvehetik a pillanat mosolyát, de soha nem törhetik meg a szívem hitét. „Szeressétek egymást, vagy pusztuljatok!” .... egyszer úgy döntöttem, akkor is szeretek, ha rohadt nehéz, mert nincs más út. Abban a percben, hogy az éjszakai sötétségben megszólal a zene csendje bennem, eltűnik a világ minden disszonáns hangja. Elég egy ember, egy mosoly, egy dallam, egy kép, egy őszinte érzés. Nem tudjuk kivédeni a fájó és bántó dolgokat, de kiolthatjuk őket azzal a hittel, hogy akkor is odafigyelünk másokra, akkor is meglátjuk a színt a fekete-fehér képen. Nem azt mondom, hogy örömmel fogadjuk az ütéseket, hanem hogy felül emelkedhetünk rajta. Lehet, hogy nem rögtön, de az első szembejövő nevetés már gyógyít. Ezért kell mosolyogni, hisz mindenki gyógyulni szeretne, mert sajnos ez a világ nagyon beteg. Mégis hinni kell abban, hogy gyógyítható. Hát rajta....itt a mosolyom....mindenkinek!

Marketa Irglova – Glen Hansard: When your mind is made up

Marketa Irglova – Glen Hansard: If you want me

Ma este megint narancssárgába borul a világ…. Hollandia – Franciaország…. Remélem Sneijder és társai menetelnek tovább…. HAJRÁ ORANJE!!!

Charles Baudelaire: Rúgjatok be!

Rúgjatok be, szakadatlanul. Minden ebben van: ez az egyetlen kérdés. Hogy ne érezzétek az Idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok, szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be. És ha néha egy palota lépcsein, egy árok zöld füvén, szobátok komor magányában felébredtek, mikor már csökkent vagy eltűnt a mámor, kérdezzétek meg a széltől, hullámtól, a csillagtól, a madártól, a toronyórától, mindattól, ami eltűnt, mindattól, ami sóhajt, mindattól, ami tovaring, mindattól, ami dalol, mindattól, ami beszél, kérdezzétek meg, hogy minek az órája van itt; és a szél, a hullám, a csillag, a madár, a toronyóra majd azt feleli nektek: - Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek; rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik.

Glen Hansard - Marketa Irglova: Falling Slowly

I don't know you
But I want you
All the more for that
Words fall through me
And always fool me
And I can't react
And games that never amount
To more than they're meant
Will play themselves out

Take this sinking boat and point it home
We've still got time
Raise your hopeful voice you have a choice
You've made it now

Falling slowly, eyes that know me
And I can't go back
Moods that take me and erase me
And I'm painted black
You have suffered enough
And warred with yourself
It's time that you won

Take this sinking boat and point it home
We've still got time
Raise your hopeful voice you had a choice
You've made it now

Take this sinking boat and point it home
We've still got time
Raise your hopeful voice you had a choice
You've made it now
Falling slowly sing your melody
I'll sing along

„Once” – Nem találok szavakat erre a filmre…csak egyet: TÖKÉLETES….2005-ben készült, és mivel kevés pénzből gazdálkodtak, nem jutott nagy reklámra, de azért az idei Oscar-on megnyerte a legjobb betétdal kategória díját…

Egy biztos, engem elvarázsolt….de nagyon….akárhányszor meg tudnám nézni, a zenéje pedig fantasztikusan gyönyörű és sokatmondó….ez a mozi most nagyon kellett….kellett, hogy tiszta érzéseket adjon….huhh….