Még mindig pörgött. Már legalább öt pillanat telt el azóta, hogy leesett, de még mindig nem volt hajlandó megmutatni egyik oldalát sem. Csak csökönyösen forgott tovább, mintegy dacolva a fizika törvényeivel, hogy egyszer majd csak eldől.
- Mi lesz, ha egyik sem?
- Olyan nincs.
- De, mi van, ha mégis?
- Nem tudom. Erre nem gondoltam.
- Megpróbáljuk még egyszer?
- Lehet.
- De mi van, ha ez jelent valamit?
- Nem tudom. Mit jelenthet?
- Ki tudja…
Figyeltük tovább, de éreztük, hogy felesleges reménykedni, ez már nem fog megállni. Nem értettük, hisz ez lehetetlen. Hogyan kapunk így választ a kimondatlan kérdéseinkre? Ki írja át ponttá a bennünk dübörgő kérdőjelet?
Hirtelen megállt. De talpon maradt. Nem felelt. Tehát nincs megoldása… Pörgetheted, forgathatod, neki is csak kérdései vannak.
