Hát nem így képzeltem a szombat délutánom...Túl vagyok életem első „vonatos” hulláján. Hiába próbál az ember másra gondolni, ha becsukja a szemét nem nagyon lát mást. „Szerencsére” nem mi ütöttük el, de így sem egyszerűbb, és most már elég szarul érzem magam. Ma nem is vidámkodok, remélem Tornádó is megnyugszik!
Szólj hozzá!