Echt – Weinst du?

“A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.”
(Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy sokat kell sétálni)

…el is megyek, hogy kiszellőztessem a fejem…

Na jó, még csináltam magamnak teát….és addig a Juno filmzenéjét hallgattam…imádom ezt a dalt…

Antsy Pants – Tree Hugger

Jó reggelt….

Miután sikeresen túléltem az éjszakát, és „hajnali” fél 11kor elnyomott az álom, most „frissen és üdén” nekiláthatok tanulni….csak az nyugtat, hogy jelenleg egy élőhalott állapotában leledzem, így igazán azt sem tudom ki, és hol vagyok. Egy célom van…hogy a rövidtávú memóriámba minél több dolgot belesűrítsek, mert hogy a hely a fontosabb dolgoknak kell…

Na léptem…előhívom magamból a Supermant…hátha…