Már kezdtem hinni abban, hogy nem tudsz többé megbántani, hogy nem tudsz többé uralkodni a gondolataimon, az érzéseimen, hogy bármit tehetsz, már tudom kezelni. De ez úgy omlott össze, mint egy kártyavár. Egy pillanat elég volt, hogy újra lássam és érezzem a múltat. Újra abban a percben voltam, mikor bocsánatot kértél és én megbocsátottam. Meg, mert az életem fontos része vagy és soha nem tudtam rád igazán haragudni. Abban a percben voltam, mikor megígérted, nem hazudsz többet a szemembe. Elhittem, mert el akartam. Mert nagyon bízni akartam benned. De most rá kellett jönnöm, hogy egy pocsolyába bele lehet kétszer is lépni. Megtetted megint. És most minden elhatározásom elillant. Megint uralkodsz az érzéseimen, pedig nem is érdemled meg. Nem, többé már nem. És ha már beleléptem másodjára is a pocsolyába, legalább a sarat nem kenem szét, ezért inkább tovább lépek és nem hagyom, hogy meggyengíts. Ma azt kérdezték tőlem, hogy miért foglalkozom egy ilyen emberrel. És tudod mit válaszoltam? Azt, hogy "mert nem tudom, nem szeretni", de azt viszont tudom, hogy kimutatnom többet nem szabad, mert csak kihasználod. Abból pedig elegem lett. Nem leszek játékbaba. Soha többet.

A világ teremtése.....szerintem: Első rész

Vajon mi késztette Isten, hogy megteremtse a Földet?

Egy pokolian jó, átmulatott mennyei éjszaka után az erős fejfájás idáig fajult?

Valahogy így. Mikor felébredt – már ha szokott egyáltalán aludni – és bevágta a reggeli kávéját, mert anélkül gondolom ő sem tud magasabb szintre vergődni, eltűnődött, hogy milyen lapos is az élete. Van pár haver, akik fel-alá repkednek körülötte, esténként óriási tivornyákat csapnak, de úgy érezte, most már többet akar. De mit is csináljon? Kéne egy hely, amolyan terepasztal-féleség, ahol megteheti azt, amit magának megtiltott. Hogyan fogjon hozzá? A gondos tervezés sosem volt erőssége, meg sokáig is tart, ő meg már játszani szeretne.

„Mik is a hozzávalók? Kell egy terület….hopp, ez pont jó lesz….kering, meg forog….legalább nem unom meg, mindig mást látok. Hú de sötét van, kéne egy kis fény….nnaa, meg is van. Akkor most rendezzük be….növények, állatok, hegyek, völgyek, vizek és sivatagok. Kéne még valami….valami rám hasonlító, akik végrehajtanák a titkos vágyaimat. Akik lehetnek balfaszok, amikor nekem jófiúnak kell lenni. Akik szétkúrhatják a tökéletesen összehányt harmóniámat, miközben élvezik azt.És minek nevezzem el ezt a félresikerült, harcoló gyalogot az én királyságomban? Legyen: EMBER.”

Így lettünk mi Isten személyes játszótere.