A kis keze lassan felém nyúlt…az enyém is elindult felé és mikor találkoztak, éreztem az érintéséből áradó szeretetet. Magához húzta a fejemet és belesuttogott a fülembe: „- Szia barátom.” Ez a két szó mélyen simogatta a lelkemet. Arcát hozzám szorította és ez a tiszta, őszinte mozdulat elmosta minden fájdalmamat. Örökre így maradtam volna…ölelve a picike, törékeny valóját és hallgatni kacagó hangját, ahogy mesél. Nézem grimaszait, figyelem ahogy forgatja a szemeit és szeretem…mert a legszebb érzés, mikor keze felém indul és találkozik a kezemmel.

-andean-






 

Christina Stürmer: Mama (ana ahabak)

Mama sag mir was du meinst
Sag mir warum es hier so dunkel ist
Mama sag warum du weinst
Ich weiß nicht warum du traurig bist
Sind das Sternschnuppen da oben
Was ist dort vorbei geflogen
Warum friere ich so sehr
Warum schlägt dein Herz so schnell
Wieso wird es dort hinten hell
Wo kommt dieser Donner her

Mama ana ahabak – Mama ich liebe dich
Mama ana ahabak – Komm doch und beschütze mich

Mama wohin sollen wir gehen
Ich will nach Hause es ist schon so spät
Mama warum niederknien
Was sagst du ist es nicht ein Gebet
Zieh nicht so an meiner Hand
Wieso drückst du mich an die Wand
Und warum gehen die Lichter aus
Ich kann kaum noch etwas sehen
Sag wieso müssen wir hier stehen
Warum gehen wir nicht nach Haus

Mama ana ahabak – Mama ich liebe dich
Mama ana ahabak – Komm doch und beschütze mich
Mama ana ahabak – Ich sehe die Sterne nicht
Mama ana ahabak – Ich sehe nur dein Gesicht

Kannst du mir sagen wo wir sind
Wo laufen diese Leute hin
Sag mir ist unser Weg noch weit
Warum sagst du denn nichts mehr
Wieso sind deine Augen leer
Sag bin ich Schuld
Es tut mir leid

Mama ana ahabak – Mama ich liebe dich
Mama ana ahabak – Komm doch und beschütze
Mama ana ahabak – Denn wenn die Nacht anbricht
Mama ana ahabak – Sehe ich die Sterne nicht
Ich sehe nur dein Gesicht
Verlass mich bitte nicht

A felhők csendben gyülekeztek. Nem zavarták magányos sétámat, inkább vigyáztak rám és követték lépteimet az éjben. Amikor az első égi könnycsepp megérintette arcomat, vérem összemosódott vele. Lelkem vérzett és szemeimben tört utat magának, hogy a felszínre érve, a nyári hőség meleg lehelete szárítsa. A magam elé tartott ködön keresztül nem láttam semmit, csak mentem, amerre a sötétség vezetett. A könnyek lassan tisztára mosták a lábam alatt futó utat és ázott ruháim páncélként szorultak testemre. Egyre nehezebbek lettek a léptek, egyre jobban fájt minden lélegzet. Napfényre vágytam, szélcsendre és hogy felszáradjanak a égi könnyekkel egybeolvadó vércseppek, melyek az utca kövét mosták.

Hermann Hesse: Pillangó

Kis pille könnyű szárnyon,
égszínkék remegés,
gyöngyház-borzongás-álom,
csillog, ragyog s enyész.

Ilyen volt boldogságom,
rebbenő jelenés,
szemvillanásnyi álom,
csillog, ragyog s enyész.

"Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti "tett" nevét."

(Shakespeare - Hamlet)

"Érezni az érintést......Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk csakhogy érezzünk valamit."

"...nem lehet tudni. Az ember sohasem lehet biztos. De mégis fejest ugrik. A bizonyosság azoknak van, akik nem szeretnek eléggé."

Könnyek

Az első könnycsepp,
még nem a való bánatod,
De lelked sós patakját,
lassan útnak indítod.

A másodikban, már
benne van a fájdalom,
Mi a Te szívedben él,
én csak azt dalolom.

A következő csepp,
megrengeti lényedet,
Menedéket keresel,
hol a szeretet van veled.

Az összes többi könnyedet,
a tehetetlenség hajtja,
S elméd, mely elfáradt,
sötét gondolatok rabja

-andean-

Christina Stürmer: So wie ich bin

Warum sollte ich mich verstellen
Und von Lügen umgeben
Wenn ich doch ganz sicher weiß
Was ich will vom Leben
Ich will nicht anders sein
Sieh es doch endlich ein
Und was muss noch geschehen
Willst du nicht verstehen

Lass mich doch so wie ich bin
Frag nicht nach dem Sinn
Und nimm es einfach hin
Lass mich doch so wie ich bin
Werd nie anders sein
Brauch keinen Heiligenschein
Ich scheiß auf deine Welt
Mach nur was mir gefällt
Und bleib so wie ich bin

Warum sollte ich dir vertrauen
Dir alles glauben
Denkst du wirklich du kannst mich
Meiner selbst berauben
Ich will nicht anders sein
Sieh es doch endlich ein
Und was muss noch geschehen
Willst du nicht verstehen

Lass mich doch so wie ich bin
Frag nicht nach dem Sinn
Und nimm es einfach hin
Lass mich doch so wie ich bin
Werd nie anders sein
Brauch keinen Heiligenschein
Ich scheiß auf deine Welt
Mach nur was mir gefällt
Und bleib so wie ich bin

Du nimmst Illusionen – ich nehm es halb so schwer
Und Endlosdiskussionen – brauch ich längst nicht mehr
Lass mich doch so wie ich bin
Frag nicht nach dem Sinn
Und nimm es einfach hin
Lass mich doch so wie ich bin
Werd nie anders sein
Brauch keinen Heiligenschein

Lass mich doch so wie ich bin
Frag nicht nach dem Sinn
Und nimm es einfach hin
Lass mich doch so wie ich bin
Werd nie anders sein
Brauch keinen Heiligenschein
Ich scheiß auf deine Welt
Mach nur was mir gefällt
Und bleib so wie ich bin

Minden okkal történik! És ha elhiszed, hogy a rossz dolgok csak időlegesek és az élet alapvetően gyönyörű, akkor az okokban is meglátod az értelmet. Lehet, hogy nem akkor, amikor szembejön, de később, mikor szükséged lesz rá, hogy értsd, akkor érteni fogod. Ha felkészültél, hogy tovább lépj, hogy új szakaszt kezdj, minden ok és tett értelmet nyer. Bármit tettél, vagy tettek veled, egy célja volt: hogy teljes ember legyél. Ember, aki már nevetett és sírt, szenvedett és örült, hibázott és nyert. Mert mindent meg kell élni. A naplementét akkor tudod igazán értékelni, ha átéltél már hatalmas viharokat is. Az élet alapja a szépség. Egy mosoly szépsége, egy könnycsepp szépsége, egy érzés szépsége. A hibák mögött ott áll az újrakezdés szépsége. Amíg hiszel az emberi lélek szépségében, addig élsz, addig életben tartjuk egymást! Egy érintésben meglelheted a szeretet szépségét. A legfontosabb dolog, hogy hidd el, az élet soha nem veszhet el számodra. Higgy az emberekben, akkor is, ha úgy érzed, már nincs okod rá!

-andean-

„Minden feltételhez kötött. Csak nem mindig látod a feltételeket.”

 Ez talált, süllyedt. Vajon létezik feltétel nélküli szeretet? Mindenki azt mondja, az az igazi barátság, amiben nincsenek feltételek. Ahol úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van. De vajon hiszünk is benne, vagy csak hinni akarunk? És vajon miért akarunk, vagy hiszünk benne? Mert úgy gondoljuk, hogy létezik, vagy mert kényelmes hinni benne. Hisz, ha hiszünk benne, az azt is jelenthetné, hogy akármit megtehetünk a feltétel nélküliség jegyében. Hisz úgy is szeretnek. Vagy ez nem így működik? Szerintem nem. Feltételek kellenek. Nem olyan, hogy „ha szeretsz, szeretlek”, vagy hogy „ha megteszed ezt, megteszem azt” és így tovább…..de bizonyos határok kellenek minden kapcsolatban. Soha nem tehetünk azt a másikkal, amit akarunk, csak azért, mert előrébb vagyunk a sorban. Sőt….Csak azt tehetjük meg a másikkal, amit magunkkal is megtennénk. Nem várhatunk el irreális dolgokat, de az sem lehet jó megoldás, hogy elég a tudat, hogy barátok vagyunk. A dolgokért tenni kell! És nem beszélni róla, nem folyamatosan emlékeztetni, hanem érezni, mikor kell előbújni a sorból, mert nem állhatunk folyamatosan elöl, elfoglalva mások előtt minden helyet. Teret kell adni, és a távolból figyelni….és ha megérzed mikor kell előjönni, akkor megtetted, amit tehetsz. Mert a legfontosabb feltétel, amit ha bevallunk, ha nem, az az, hogy legyen mellettünk a barátunk, mikor szükségünk van rá. A feltétel, hogy szükségünk legyen egymásra….feltétel nélkül.

-andean-