„Minden feltételhez kötött. Csak nem mindig látod a feltételeket.”

 Ez talált, süllyedt. Vajon létezik feltétel nélküli szeretet? Mindenki azt mondja, az az igazi barátság, amiben nincsenek feltételek. Ahol úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van. De vajon hiszünk is benne, vagy csak hinni akarunk? És vajon miért akarunk, vagy hiszünk benne? Mert úgy gondoljuk, hogy létezik, vagy mert kényelmes hinni benne. Hisz, ha hiszünk benne, az azt is jelenthetné, hogy akármit megtehetünk a feltétel nélküliség jegyében. Hisz úgy is szeretnek. Vagy ez nem így működik? Szerintem nem. Feltételek kellenek. Nem olyan, hogy „ha szeretsz, szeretlek”, vagy hogy „ha megteszed ezt, megteszem azt” és így tovább…..de bizonyos határok kellenek minden kapcsolatban. Soha nem tehetünk azt a másikkal, amit akarunk, csak azért, mert előrébb vagyunk a sorban. Sőt….Csak azt tehetjük meg a másikkal, amit magunkkal is megtennénk. Nem várhatunk el irreális dolgokat, de az sem lehet jó megoldás, hogy elég a tudat, hogy barátok vagyunk. A dolgokért tenni kell! És nem beszélni róla, nem folyamatosan emlékeztetni, hanem érezni, mikor kell előbújni a sorból, mert nem állhatunk folyamatosan elöl, elfoglalva mások előtt minden helyet. Teret kell adni, és a távolból figyelni….és ha megérzed mikor kell előjönni, akkor megtetted, amit tehetsz. Mert a legfontosabb feltétel, amit ha bevallunk, ha nem, az az, hogy legyen mellettünk a barátunk, mikor szükségünk van rá. A feltétel, hogy szükségünk legyen egymásra….feltétel nélkül.

-andean-