"Te tényleg nem nőttél fel"

És én még mindig azon gondolkozom, mit jelent felnőni? Vagy mit jelent nem felnőni?

Dolgozom, van lakásom, fizetem a számlákat és néha még vezetem a háztartást is. Szeretek és csalódok, nevetek és sírok. És minden pillanatban az élet lüktetését keresem. Azt, ami felpezsdít és érzem, ahogy szétárad bennem. Ha szeretek, nagyon szeretek, ha szenvedek, azt is teljes fájdalommal teszem. És a lelkesedés hajt előre. Lelkesedés a következő napban rejlő minden lehetőségért. 

Nem voltam mindig ilyen. De aztán úgy döntöttem, úgy éreztem, csakis így van értelme. Csakis így élhető túl és meg. Lelkesedni kell, pulzálni kell, és akkor nem Te lassulsz le a rohanó világ borzalmasan szegény érzésvilágához, hanem a világgal érteted meg, hogy Téged nem fog bedaráni. Veled nem fogja elhitetni, hogy egy bizonyos kor felett nem szabad őszintén, szívből nevetve pocsolyában futkozni, vagy lehullott leveleket szétrugdosni, hinni abban, hogy mindenre képesek vagyunk.

Szerintem akkor nősz fel igazán, mikor olyan korlátokat állítasz fel magadnak, amelyek sokkal beljebb vannak, mint az igazi határaid. 

És igen, ebből a szempontból nem nőttem fel. Mert én se nem a korlátokat, se nem a határokat nem tartom tiszteletben.... mindig van még egy lépés....és mint "nemfelnőtt", ebben még HISZEK :)