Abban a pillanatban, hogy felrobban a világ

lelkemért versenyre kel menny és pokol

válassz, ezt üvöltik arcomba

de bennem ezer kétség honol

Angyalok szárnyáról vércseppek peregnek

az ördög mosolya bőrömben ég

kinek adjam sorsom morzsáit

ki viszi el testem elébb

Nem kell az ég, mert vakká tesz a fénye

nem kell a tűz, mert füstje fojt

Harcoljatok értem mindörökre

mert az én lelkem meg nem hajolt