ezüst hajnal
megdermedt világban, sziklává lett minden
az élet nem rajzol virágot a kőre
de erős hittel önmagadban
belevésheted azt Te mindörökre
megfogom kezed, vezetlek a ködben
a szürke szín csak egy árnyalat
és nálad van a ragyogása
mely a múltból ezüstöt fakaszt
ha tenyeredben tartod könnyedet
érzed, ahogy éle megsebez
de minden aláhullik egyszer
és többé nem kell védekezz
megtalállak, és bár indulni készülsz
mutatok neked egy szebb helyet
hol a kőbe vésett virágokat
az ezüst hajnal óvja meg....
Szólj hozzá!