Kész a versed Némbör1.... :)))

Tán messze van a fény

Tán csak megvakít a nap

Mert nem látom merre visz

Ez az út a lábam alatt

Engedd, hogy egy percre

Végre önmagam legyek

Saját fényem vezethessen

Oda, hol lélegezni merek

Mások érzéseit éltem

Mások lábnyomát tapostam

De elhagyhatom az ösvényt

Hogy saját harcom harcoljam

És ha meglátom a fényt

És már nem vakít a nap

Tán azt is észreveszem

Ki már mellettem halad

Ha elindultál, hát menned kell

Az utcák hajnali fénye

Órák óta követi léptedet

Egy ösvényt taposol az úton

Mely nem tudod hová is vezet

Ha keresztúthoz érkezel

Szíved két lehetőséget kínál

Mehetsz, amerre haladtál

Vagy megpróbálod az új irányt

Mikor úgy érzed, minden körbe visz

Ne félj másik életbe lépni

Vagy utat lelsz a csillagokhoz

Vagy a légkörben fogsz elégni

 Jól csinálom? Tudhatom én ezt? Van hozzá jogom?.....megannyi kérdés sorakozik a fejünkben, miközben élni próbálunk. Nem megbántani másokat, megfelelni az elvárásoknak, de ugyanakkor önmagunk maradni. Kivitelezhető? Vagy csak úszunk az árral, és meglátjuk mi sül ki belőle? Mi a könnyebb….várni az jelre, vagy küldeni egy jelet?

Engem is úgy neveltek, hogy figyeljek másokra, ne bántsak másokat, és tiszteljek másokat. De miért nem mondja senki, hogy figyelj magadra, ne bántsd magadat és főleg, hogy tiszteld önmagad! Mi mindenki véleményét meghallgatjuk, azt mondjuk, igaz, vagy van benne valami, vagy elutasítjuk….de legalább meghalljuk és végig gondoljuk. Önmagunkkal szemben miért nem vagyunk képesek erre??? Miért pont a saját ítéletünkben nem bízunk? Miért kérdezzük meg magunktól, hogy vajon én jól tudom-e, én vajon tudhatom-e, van-e jogom az önmagam döntését mások elé helyezni? De ez a mi életünk!! Nekünk kell végig élni. Nem azok fogják leélni helyettünk, akik most okos dolgokat mondanak. Élni, tenni, harcolni nekünk kell. De boldognak lenni is!! Mert az is csak rajtunk múlik. Egy döntésünkkel fájdalmat okozunk, egy másikkal örömöt. Erről szól az egész. Nem tehetsz csak jót, de tehetsz eleget…eddig minden éles és fájdalmas fordulat az életemben egy sokkal jobbat rejtett magában. Nem rögtön, de mindig észrevettem. Ezért aztán bár félek a változásoktól, és talán nem megyek eléjük, de ha jön, akkor kisebb harcok árán, de elfogadom. De ha nem is küzdesz, már az elején veszítettél….

Harminckét tavasz szépen bepakolva

Harminckét év emlékbe csomagolva

Első tavasz: a világ ragyog és szabad

Még nem tudtam, ilyen örökké nem marad

Eltelt pár év, a tavaszok csak múltak

Bennem az álmok lassan megfakultak

Voltak tavaszok, mikor a világ lángolt

És volt pár év, mikor az élet is hiányolt

Most itt vagyok. Egy újabb tavasz zsebemben

És életem képei gyűlnek az emlékeimben

Indulok tovább, ez is csak egy állomás

Hisz bennem még mindig él egy látomás