Hát mégsem úgy alakult a mai napom, ahogy elterveztem….sokkal jobban….

Itt volt a T-Comos fiú, és beszerelte a „visszatekerős-megállítós-felvevős” cuccot….olyan király, hogy azóta se merem bekapcsolni a tévét….nehogy elrontsam….

Megfőztem életem első csirkepörköltjét…..és még élek….ha holnap is lesz bejegyzés, akkor talán hosszútávra is tervezhetek….ha nem, akkor az öcsémre hagyom, ami kell neki, Eszterre a laptopom, Krisztire a könyveim, anyuékra meg az adósságaim….

A délutánt pedig végre sikerült azzal az emberrel töltenem, aki az egyik legfontosabb az életemben…kell ennél több?....a tegnapi nap bosszúsága és világfájdalma addig élt, míg élni hagytam….csak azzal foglalkozom, ami számít….a többi(ek) múló pillanat(ok)……az napot pedig egy jó könyv társaságában fejezem be….és holnap megint kezdődik egy új pillanat….