Az évek telnek, az arcok mosódnak, az emlékek halványodnak.....de a hiány pillanatai ugyanolyan intenzitással fájnak, mint az első percben....Igen, az idő heget rak a sebre, de csak akkor, ha nem piszkáljuk....és az ember próbál nem hozzáérni, nem gondolkodni, nem emlékezni....mert akkor elvesztett......mindegy hány év telik el, a veszteség másodperce sosem lesz múlt....csak mi pakolunk rá, hogy nekünk könnyebb legyen....de vannak napok, mikor előtűnik, és akkor emlékezünk....emlékezzünk, majd engedjük vissza őket oda, ahonnan eddig is figyeltek minket.....