Az idei év utolsó meccse nagyon sima lett....jövőre keményen kezdődik az év....január 3.án visszavágó az IKAST ellen....

Az egyik mai újság címlapján x+20as betűmérettel ez állt: „DÁVID ELBUKOTT”.....hát nekem ez magas....egy ország második legjobb hangjának lenni 2008-ban, ez bukásnak számít?....nem tudok mást mondani, csak megint azt, a magyar felfogás beteg....brutálisan eredményközpontú társadalmunk van, ahol ha valaki második, elvárják, hogy azonnal kövessen el nyilvános harakirit...ez az ország soha nem is fog előrébb lépni addig, amíg csak a győzelem számít...

Nem tudom ki írta azt a cikket, de kívánom neki, hogy csak a második legboldogabb ember legyen a világon...akkor lehet rájön, hogy talán másodiknak lenni sem olyan rossz....

Bevallom, én a Megasztár döntőjét néztem tegnap, így lemaradtam erről a dalról a másik adón, de szerencsére van, aki felhívja a figyelmemet a jóra és szépre.

De azért ez sem volt rossz....sőt....

„Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.” (Dale Carnegie)

Most én vagyok fáradt mosolyogni, de mára még össze kell kaparnom magamat....

Az egyik legjobb sorozatban mindig idézettel nyitnak és zárnak. Többre felfigyeltem, amit Ayn Rand-tól idéztek. Utána kerestem, és most elkezdtem olvasni egy könyvét, a címe: „Ősforrás”. Még nagyon az elején tartok, kb. a 100. oldalon a 760-ból, de már most kivételesen jónak tartom.

„Az időm legtöbb részét munkával töltöm. Azt a munkát választottam, amit csinálni akarok. Ha nem találok benne örömöt, akkor csak hatvan év kínlódásra ítélem magam. És csak akkor találok benne örömöt, ha a számomra lehetséges legjobb módon tehetem. Amennyiben ez szabványokon alapul, akkor létrehozom a saját szabványaimat. Semmit sem öröklök. Semmilyen hagyomány végén nem állok. De talán egy új kezdetén vagyok.”

„Szarjál sünt!”....hát ezen a beszóláson kócosra röhögtem a belső szerveimet.....és mindjárt megnézem a szezonzáró részt is.....DEXTER, a kedvenc pszihopatám megint búcsúzik egy kis időre....