Ez egy nagyon-nagyon felemás nap lett....sajnos kikaptunk.....de örök élményekkel lettem gazdagabb...
Kezdjük az elején....
Mikor megérkeztünk a sportcsarnokba, megakadt a szemem egy transzparensen.....”NE BÁNTSD A MAGYART!”.....ezen hirtelen nagyon elgondolkodtam, hogy vajon kinek szól?!....hiszen a csarnokban magyarok és dánok voltak....na már most, a magyar nem bántja a magyart, a dán meg úgysem tudja elolvasni....szóval így indult....aztán két sör és 45 perc múlva elkezdődött a meccs....
Jól indult, vezettünk már 8 góllal is.....aztán minden összeomlott.....és úgy dőlt össze a kártyavár, hogy az egész csapatot maga alá temette.....innen nehéz lesz felállni, de jövőhét vasárnapig meg kell tenni!!!!
Az örök emlék része pedig az a két kép, ami életem egyik álma volt....és valósággá lett.....Katja Nyberg és Gro Hammerseng....nagyon kedvesek és Katjának tényleg jó humora van.....
Most néztem meg Barack Obama győzelmi beszédét….hát mit mondjak….vajon miért hiszek neki jobban, mint a saját országom vezetőjének???....
Pár részlet a beszédből:
„Ez a ti győzelmetek. És tudom, hogy nem csak a választásért tettétek. Azt is tudom, hogy nem értem. Hanem azért, mert megértettétek az előttünk álló feladat nagyságát. Még ha ma este ünneplünk is, tudjuk, hogy a holnap kihívásai életünk legnagyobb kihívásai: két háború, egy hanyatló bolygó és az évszázad legsúlyosabb pénzügyi válsága. Még ha ma este itt is állunk,tudjuk, hogy vannak bátor amerikaiak, akik Irak sivagatjaiban, Afganisztán hegyeiben ébrednek fel és kockáztatják életüket, értünk. Vannak szülők, akik ébren maradnak,miután gyermekük elalszik, és azon töprengenek, miként fizessék vissza a hitelt vagy az orvosi számlákat, vagy miként takarítsanak meg elég pénzt a gyerekük felsőoktatására. Új energiákat kell befognunk, új munkahelyeket kell teremtenünk, új iskolákat építenünk, új veszélyekkel kell dacolnunk, és szövetségeket helyreállítanunk. Az út hosszú lesz. Az előttünk álló hegy pedig meredek. Lehet, hogy nem jutunk célba egy év, sőt, egy kormányzási ciklus alatt sem. De, Amerika, még soha nem voltam ennyire reményteli, mint ma este, hogy elérjük a célt. Ígérem, mi, emberként, elérjük.”
„Hozzunk létre egy új szellemiséget, a hazafiasságból, a felelősségtudatból, amelyben mindenki részt vállal, és amelyért mindenki keményen dolgozik, és ahol nem csak magunkról gondoskodunk, hanem egymásról. Emlékezzünk erre, mert ha ez a pénzügyi válság tanított nekünk valamit, akkor az az, hogy nem lehet virágzó tőzsdénk, ha az emberek szenvednek.”
„Amerika, nagyon messze jutottunk. Nagyon sokat láttunk. De nagyon sok még a tennivaló. Ma este, tegyük fel magunknak a kérdést, ha a gyermekeink látni fogják a következő évszázadot, ha a lányaim elég szerencsések lesznek, hogy annyi ideig éljenek, mint Ann Nixon Cooper: milyen változásokat látnának? Milyen célokat értünk el? Ez most a mi esélyünk, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést. Ez a mi pillanatunk. Ez a mi időnk, hogy népünk újra munkába kezdjen, lehetőségek kapuját nyissa meg.. gyermekeink számára, hogy helyreállítsuk a jólétet, és terjesszük a béke üzenetét, hogy visszaszerezzük az amerikai álmot,és megerősítsük azt az alapvető igazságot, hogy sokszínűségünkben is egyek vagyunk, és amíg élünk, remélünk. Amikor cinizmussal és kétkedéssel találkozunk, és azt mondják, hogy nem vagyunk rá képesek, azzal az időtlen mottóval fogunk felelni, ami egy nemzet szellemét jellemzi: - Igen, képesek vagyunk rá.”
„Hétfőn csődöt jelent a norvég élcsapat, a Byasen, ha addig nem sikerül eladnia Harsakert, Fjafjordot, Goril Snorroeggent és a többi nagynevű játékosát.”
Na ez mellbevágó hír….olimpiai- és világbajnokokkal teletűzdelt csapat, akik második helyen állnak a norvég bajnokságban….és egyszer csak nincs tovább….amikor már a sportba is betör a pénz, akkor lassan elfogynak az illúziók….ha azok tűnnek el, amik egy-egy fárasztó hét után segítenek felejteni és feltöltődni, akkor mi marad majd????
„Passion. It lies in all of us. Its the source of our finest moments. The joy of love, the clarity of hatred and the ecstasy of grief. It hurts sometimes more than we can bear. If we can live without passion, maybe we’d know some kind of peace. But we would be hollow. Empty rooms, shuttered and dank. Without passion, we'd be truly dead.”
„Szenvedély. Mindannyiunkban bent van. Legcsodálatosabb pillanataink forrása. A szerelem öröme, a harc tisztasága, a fájdalom eksztázisa. Néha jobban fáj, mint amit elviselhetünk. Ha tudnánk szenvedély nélkül élni, talán ismernénk egy cseppnyi békét. De hamisak lennénk. Üres, zárt, nyirkos szobák. Szenvedély nélkül igazán halottak lennénk.”
Ma belenéztem ebbe a „celeb vagyok” műsorba….elég is volt, amit láttam….ez jutott róla eszembe:
„A tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell.” (Gracián)
Mindenki másképp gondolkodik a tiszteletről, nekem az a véleményem, hogy az eredményeket el kell ismerni, de a tisztelet az emberé….nem azé, amit elért, hanem ahogy utána viselkedik….Lehet valaki nagyon sikeres, ha emberként megbukik…. Én továbbra is azokat tisztelem, akiktől tanulhatok…nem azokat, akik „tanítanak”….
Imádom a kézilabdát….aki ismer, annak ez a kijelentés nem meglepetés….és kevesebb, mint 72 óra múlva összecsap a világ két legjobb irányítója Győrben….már nagyon várom….én szeretem a norvég kézilabdát…..de itt és most nem kétséges, hogy kinek szurkolok majd….jöhet bárki, a legjobb úgyis a mi „Görbénk”….aztán következik az ő Nyberg-jük…..mert hiába választották Hammersenget a világ legjobbjának az idén, Katja Nyberg sokkal jobban lát a pályán….nála csak egy valaki lát jobban….igen-igen….naná, hogy Görbe…
Az első évadban élt egy ellenszenves börtönőr…..a negyedik évadban meghalt egy szeretnivaló fickó….mindenki változhat….és ahogy az öcsém írta: „… nem gondoltam volna, hogy megkönnyezem valaha is Bellick halálát.”….és mégis….
Tegnap megint este 11kor tudtam csak fontos dolgokkal foglalkozni….azaz megnézni a Criminal Minds 5. részét….egy idézet és egy vers a eredménye….meg persze egy jó este…..
„A bőség nyugton marad. Az éhség vándor.” (zulu közmondás)
Gerald Gould - Vándorkedv
Kelet felé a napfény, nyugat mögött az ár:
keletre űz a vándorkedv s nyugat kapuja vár.
Úgy hajt e furcsa őrület, hogy vennék búcsút én,
mert tenger hív és csillag hív és ó, mert hív az ég.
Nem ismerem az utat én s a kéklő dombokat,
a vezetőm egy csillag és a barátom a nap.
Csak útra fel! – szólít egy hang, nincs vége soha már:
a folyó hív, az út is hív s ó, úgy hív egy madár!
Amott a messze horizont, hol nappalt vált az éj
s míg hazatér sok vén hajó, vitorlát bont a szél.
Megtérhetnék – de mennem kell s ha kérded hogy miért,
az oka egy: a csillagok, a nap, az út s az ég.
Wander-thirst
Beyond the East the sunrise, beyond the West the sea, And East and West the wander-thirst that will not let me be; It works in me like madness, dear, to bid me say good-by! For the seas call and the stars call, and oh, the call of the sky!
I know not where the white road runs, nor what the blue hills are, But man can have the sun for friend, and for his guide a star; And there's no end of voyaging when once the voice is heard, For the river calls and the road calls, and oh, the call of a bird!
Yonder the long horizon lies, and there by night and day The old ships draw to home again, the young ships sail away; And come I may, but go I must, and if men ask you why, You may put the blame on the stars and the sun and the white road and the sky!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
