„Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho)

na vagyok….az utóbbi napok a melóról és az alvásról szóltak…..mert csak erre a kettőre volt időm….na jó, kedden mászkáltam, utazgattam, és végre jót beszélgettem valakivel, akivel mostanában nem sok időm volt….

és a következő napokban megint nem leszek, szombat, vasárnap reggeltől-estig a vasút tölti ki az életemet….sikerült elérniük, hogy két és fél hét szabi után egy hét alatt leamortizáljanak….azért ehhez tehetség kell….

de kitartok….igaz hajnalonta már csak a fülemben lüktető zene ritmusa az, ami elvezet a melóhelyig….mert még csukott szemmel közlekedem…

Most le is fekszem, mert a változatosság kedvéért holnap is 3.40kor csörög a vekker….

Jóccaka!

Első napot túléltem….nem is volt rossz….amúgy meg még mindig „olimpiában gondolkozom”…..

Ma újra felveszem az egyenruhát, és visszaszállok a gépezetbe….hogy őszinte legyen, rohadtul nem hiányzott…..de ez van….viszont sok-sok szép dologra gondolhatok, ha fáradnék….