„In the Valley of Elah” – Még emésztenem kell, de egy biztos, Paul Haggis megint megrengette a világomat. Már az „Ütközések” is belém robbant, most pedig megfejelte azt az érzést. Most mennem kell dolgozni, de ha megrágtam és beépítettem, még előveszem ezt a filmet.
A reggelt egy filmmel nyitottam, „In the Land of Women – A nők hálójában”. Nem hagyott bennem mély nyomokat. Az egyetlen, ami megragadta a figyelmemet, az Meg Ryan. Mi lett veled Meg Ryan??? A plasztikai sebésze nem egy őstehetség, vagy lehet, hogy én vagyok túl bunkó, ami igaz is, de komolyan ki akartam kapcsolni a gépet, mikor megláttam az „új” Meg Ryant. És ráadásul a film sem volt túl jó. De Adam Brodyt azért ebben is szerettem.
Ma Bécsben voltam a szüleimmel. Könnyebbek lettünk pár „felesleges” euróval, és nehezebbek ezzel meg azzal. Ésésésés…..kaptam a közeledő szülinapomra új hangfalakat a számítógépemhez. Nem házimozi, „csak” 2.1-es…ÉS….”kedves” szomszédot őrületbe kergetni tökéletes!!! Már üzembe is helyeztem, jelentem VAN HANGJA!!! Ja, még mielőtt bárki sajnálná a „faltúloldalánélő”-t, múltkor este 9 után kezdett el kalapálni…ezek után azt hiszem, egy kis Linkin Park-ot igazán nem sajnálhatunk tőle….ugye?!
„I came into this world, not chiefly to make this a good place to live in, but to live in it, be it good or bad. – Nem azért jöttem a világra, hogy elsősorban jó hellyé tegyem az élethez, hanem hogy éljem, legyen jó vagy rossz.” (Thoreau)
Ez az. Megértettem. Itt a pillanat, mikor fel kell ismernem, hogy mi az, amin változtathatok és mi az, ami engem változtat meg. Mert nem a dolgok változnak, hanem mi magunk. Elég volt a tömeg szerepből, de ez nem azt jelenti, hogy egy olyan harcba kezdek, ami felesleges. És nem azért felesleges, mert feladom, hanem mert túlnőttem rajta. Ha hagyod, hogy elszakadj azoktól a láncoktól, melyek hozzád kötik a rossz dolgokat, rádöbbensz, hogy repülni tudsz. Nem leszel kevesebb, ha nem lépsz be a ringbe, hanem kintről figyeled, és kivárod az időd. Élj, szeress, nevess, sírj, örülj, szenvedj….mert minden a tiéd, de csak addig, amíg te akarod…hisz minden érzésedet te irányítod. És én most azt mondom, elég volt, félreteszem a haragot és a csalódottságot, mert csak engem gyengít, nem az okozóját…ÉN ÉLNI FOGOK!
„Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.”
„A szemet-szemért az egész világot vakká teheti.”
„Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!”
Society - Eddie Vedder
Oh, it's a mystery to me
We have a greed with which we have agreed
And you think you have to want more than you need
Until you have it all you won't be free
Society, you're a crazy breed
Hope you're not lonely without me...
When you want more than you have
You think you need...
And when you think more than you want
Your thoughts begin to bleed
I think I need to find a bigger place
Because when you have more than you think
You need more space
Society, you're a crazy breed
Hope you're not lonely without me...
Society, crazy indeed
Hope you're not lonely without me...
There's those thinking, more-or-less, less is more
But if less is more, how you keeping score?
Means for every point you make, your level drops
Kinda like you're starting from the top
You can't do that...
Society, you're a crazy breed
Hope you're not lonely without me...
Society, crazy indeed
Hope you're not lonely without me...
Society, have mercy on me
Hope you're not angry if I disagree...
Society, crazy indeed
Hope you're not lonely without me...
Megtaláltam. Megtaláltam életem filmjét. Soha nem éreztem még ilyet. Mindig voltak kedvesebbek, amiket valamiért jobban szerettem, de erre a filmre nem találok szavakat. Ez számomra nem is egy film, hanem az, ahogy mindig is élni szerettem volna az életem. A gondolatok, szavak, érzések, képek…mind egyet hordoznak: azt az életet, amit élni szeretnék.
„Rather than love, than money, than fame, give me truth.” (Thoreau)
„Szerelem, pénz, hírnév helyett igazságot adjatok.”
"There is a pleasure in the pathless woods,
There is a rapture on the lonely shore,
There is society where none intrudes,
By the deep Sea, and music in its roar:
I love not Man the less, but Nature more,
From these our interviews, in which I steal
From all I may be, or have been before,
To mingle with the Universe, and feel
What I can ne'er express, yet cannot all conceal."
(Lord Byron)
Mit tehet az ember, ha azt veszik el tőle, amit szeretett a munkájában? A hitet és a bizalmat az emberekben, a kollégáiban és úgy általában mindenben. Mit tehet az ember, ha hirtelen teljesen üresnek érzi magát, és úgy gondolja, elég volt a harcból, mert felesleges?
Tudom, egy munkahely sem tökéletes….de azért valamit csak szeretnünk kell benne, ha csináljuk. Én legalábbis szerettem benne dolgokat. De ez abban a pillanatban elszállt, mikor rádöbbentem, hogy mostantól folyamatos harc lesz az életem, hacsak nem hódolok be. Arra pedig képtelen vagyok. Ami itt és mindenhol folyik, az az emberek totális megalázása és semmibevétele. Mert már nagyon régóta egy stratégia van: „Oszd meg és uralkodj.” ….ugraszd össze az embereket, tartsd őket félelemben, és mindent megtehetsz velük. Nincs annál könnyebb, mint azt hajtogatni, hogy „változz meg, alkalmazkodj, vagy mehetsz”. De mit jelent „megváltozni”, „alkalmazkodni”? Azt hogy benyelek mindent, és fényesre polírozom a hátsó felüket? Mert itt csak az a fasza gyerek, aki nem beszél, nem hall, nem lát, csak bólogat mindenre, amit mondanak neki; aki jól nevelt zombi módjára együtt halad a többiekkel és kántálja a napi előírt mondókát. Mert ami ide kell, az az arctalan, nemtelen, saját személyiséggel nem rendelkező tömeg. Ha van saját véleményed, ne adj Isten még ki is mondod, akkor nemkívánatos személynek minősítenek és egy utolsó sz*r alak leszel. És nem a munkád miatt…azt elvégezheted akármilyen jól…úgysem leszel soha elég jó…
Miért? Mert mindig azoktól kell megszabadulni, azoknak a hitét kell elvenni, akik még bíztak a változásban. De most úgy érzem, feladom. Behódolni soha nem fogok, de a teljes érdektelenség és utálat már itt van.
„Az egymásba néző szemek beszédében megértett kérdések és
feleletek cserélődnek – vers az, a legszebb költemény: rím nélkül, asszonánc nélkül, metrum nélkül.” (Jókai Mór)
Ma pár Dennis Rodman idézet tükrözi a lelkivilágomat:
„Bárhol is dolgozol, el kell játszanod, hogy baromi boldog vagy, mert ott lehetsz, bár a szíved mélyén pontosan tudod, hogy az egész egy nagy szar.”
„Ha hajlandó vagy keményen kiállni azért, amit mondtál, ha büszkeséggel és határozottsággal vállalod magad, kit érdekel, hogy a kijelentéseid egy kissé felborzolják a kedélyeket.”
„…az életet az örömök és nem a hatalom habzsolásával kellene tölteni…”
„…soha ne nyald ki senki seggét…”
És egy biztos: nem engedem, hogy hosszútávon belemásszanak az életembe a szűklátókörű, önmagukat bálványként emlegető, a más véleményen lévő embert lenéző „kiskirályok”; hisz Dennis „Féreg” Rodman is megírta: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne érezzük benne jól magunkat.”
Továbbra is nyíltan vállalom magam, mert ahogy egy ismerősöm mondta: „A remény egy büdös kurva, de ő hal meg utoljára!”
