A tegnapi boldogságom még ma is megvan, és remélem sokáig kitart. Elég, ha ránézek a labdára, és eszembe is jut az este. Sajnos még mindig nem tudjuk, hogyan kell igazán ünnepelni, de azért megpróbáltuk, ami tőlünk telt. Nagyon fontos nekem ez a csapat, az egyetlen hely a csarnok, ahol teljesen ki tudok kapcsolni, ahol nem érdekel semmi más, ahol nem létezik egyéb, csak az a kis közösség. És éppen ezért fáj, mikor valakitől búcsúzni kell. Siki 6 évet töltött el itt; egy hatalmas szívvel rendelkező, nagyon szeretnivaló játékos megy el, de reméljük visszatér még!

Most kis pihenő, aztán OLIMPIA!!!! HAJRÁ MAGYAROK!!!

Aztán ősztől megint….CSAK AZ ETO!!!....