Mikor elkezdtem nézni, azt hittem a „Veszélyes kölykök” koppintása. Fehér tanár néni, gettós diákok…már azon voltam, hogy kikapcsolom, mert a „Dangerous Minds” nekem egy alapmű, nem hittem, hogy jobb lehet. Tévedtem. Nem abban, hogy melyik a jobb…mert nem lehet őket összehasonlítani. Ez a film teljesen más irányba visz el. Például, nem láttam még a Holocaustot így feldolgozni. De ami a legjobban megfogott, hogy mindez igaz történet. Létezik a „The Freedom Writers Diary” című könyv, és létezik az alapítvány is, mely újra és újra létrehozza a 203-as béke-szigetet. Nem a legjobb film, amit valaha láttam, elég nehezen indul be, néhol nem teljesen tökéletes, de mindezt ellensúlyozza, hogy IGAZ! Mert ez reményt ad, hitet, és bizalmat. Hogy a változáshoz nem kellenek nagy dolgok; néha elég egy apró tanterem és egy ember, aki nem csak végzi a munkáját, hanem szereti is. És nem adja fel…..erről szól a „Freedom Writers” („A Szabadság Írói”)