hát legyen!!!

2007\12\30

Vége az év utolsó kézilabdás eseményének...vége a gálának. Minden évben megnéztem, de azt hiszem ez volt a legjobb eddig. Kellett is mindenkinek, hogy egy kicsit mosolyogjon, hogy egy kicsit jobb kedve legyen, hogy egy kicsit elfelejtse a világbajnokság kudarcát. És tetszett azért is, mert a közönség megmutatta, hogy nem fordul el, hanem ugyanúgy szereti a kézilabdát.

Hatalmasakat nevettem....mikor Tomori és Bradeanu felemelte Görbét, aki így dobott gólt....vagy mikor Dokics háttal a kapunak emelte át a kapust....vagy..és ez a kedvencem, mikor Herr Orsika és Lulu mezt cserélt, és így Ági lett a kapus, Gin pedig egy gyorstalpaló kapusképzést tartott neki, aztán a védés után boldogan ugrott a nyakába....igen, ezek a pillanatok emberivé tették a sztárokat, akiknek így könnyebben megbocsátjuk, hogy hibáztak...bár én már rég el is felejtettem. Mert akkor is, mindig is, csakis: HAJRÁ MAGYAROK!!!!

2007\12\29

Ez az egyik kedvencem:

Péterfy Bori & Love Band : A pénz miatt


Kopasz emberek telefonálnak a pénz miatt
Fiatal lények mozognak rajtad a pénz miatt
Csőrös kamionnal megyünk a pénz miatt
Az út mellett egyeztetünk a pénz miatt
Öltönyösök öltönyt húznak,
Homelessek Metrót árulnak a pénz miatt
A pénz miatt
Van minden
Pénz nélkül élet pénz nélkül nincsen
Pénz nélkül meghal a föld
És Dubaiban se lenne ennyi zöld

Automatákba pénzt dobálnak a pénz miatt
Meg válófélben ordibálnak a pénz miatt
Börtönbe meg bankba járnak a pénz miatt
Ki köcsögnek ki csicskának a pénz miatt
Zsidóznak meg angoloznak
Emelt óraszámba. Mondjad: a pénz miatt a pénz miatt
Van minden
Pénz nélkül élet pénz nélkül nincsen
Pénz nélkül meghal a föld
És Dubaiban se lenne ennyi zöld

Mennyi mindent érdemes a pénz miatt
Mennyire megéri minden a pénz miatt
Vidám vasárnapon hordják a pénz miatt
A perselyt körbe: Jöjj mennyország a pénz miatt
Van itt minden, megcsinálunk
Bármit hogyha járnál nálunk a pénz miatt
A pénz miatt
Van minden
Pénz nélkül élet pénz nélkül nincsen
Pénz nélkül meghal a Föld
És Dubaiban se lenne ennyi zöld

2007\12\29

Mégegy dal, mert olyan jó. Nem is tudom, mintha egy régóta üres teret töltene be ez a stílus. Kicsit más, kicsit egyéni szöveg és zene, de ha fülel az ember, kicsit sem érthetetlen!

Péterfy Bori & Love Band : Vámpír


Egy kocsi dudál
Lefékez, beszállok
Mire várunk most?
Nem tudod, meglátod
Ha combon simogatlak én
Azt az egyet szeretném,
Hogy levedd már a gyűrött kabátod

Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás
Mert úgysem kell Belőled más

Előző életemben denevér voltam
Nappal aludtam, éjjel éltem én
Vakon repültem, de Rád találtam
Megharaplak, mert a véred az enyém
Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás
Mert úgysem kell Belőled más

Előző életemben…

2007\12\29

Túléltem. Alig, de a lényeg, hogy vége erre az évre. Azóta is csak vegetálok...illetve vegetálnék...ha nem kellett volna elmásznom a boltig, hogy valami szilárd kaja is legyen itthon. És mikor már elpihentem volna, beszart a billentyűzetem, így mehettem vissza venni egyet. A furcsa az, hogy délelőtt pont nézegettem, hogy kell majd egy, mert a másik már igen érdekesen működött...mondhatni, hogy szeszélyesen csak azt írta le, amit ő akart...de azt gondoltam, majd a jövőhéten veszek..hát nem így lett. De most van egy csilli-villi menő billentyűzetem, ami hajlandó azt írni, amit én szeretnék


Szóval most pihengetek és zenét hallgatok. Péterfy Bori cd koptatja a hallójárataimat és ennek felettébb örülök, mert nagyon tetszik. Íme egy dalszöveg, bár a hangulatot nem adja vissza. Ez egy duett Lovasi "Kispál és a Borz" Andrással


Péterfy Bori & Love Band : Délelőttök a kádba'


Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
Vihar előtti villanás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárban
Egy jegyszedő vagy a dagályban
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárban
Egy jegyszedő vagy a dagályban
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárban
Egy jegyszedő vagy a dagályban
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában

2007\12\27

Nagyon rosszul vagyok, így ma csak egy kedvenc vers a kínálat...már csak a holnapot kell túlélnem és 3.áig pihenő...csak túl kell élni a holnapot...



Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet:
nevedet, édes, a pár szótagot,
mely tündéri burkoddá változott,
röpítő közegeddé, nevedet,
mely körém gyujtja az emlékedet,
fűszerként csendít a nappalon át,
s beillatosítja az éjszakát,
s úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy
már majdnem te vagy, amit beszivok,
már majdnem te: minden lélegzetem
veled itat és zsongat édesen:
édes neved betölti szívemet,
s csak titka, te, vagy nála édesebb.

idézetek

2007\12\26

És mára is van egy kedvenc vers:

 

Edgar Allan Poe: A TÓ.-HOZ

Ifjúkoromnak reggelén
Olyan helyet kerestem én,
Amely nekem való tanyám -
Úgy csábított a szép magány,
Egy vad tó, zordon szirttetők
És tornyosuló nagy fenyők.

 

De ha e tájon s mindenen
Az éjszaka mint bő köpeny
Terült szét s rejtelmes szele
Repült s fojtott dallam vele -
Felriadtam volna, ó,
Akkor, hogy félős e tó.

 

Ám a félés nem gyötört,
Sőt borzongató gyönyört
Keltett, amelynek tárgya nincs -
Nem magyarázza semmi kincs
Vagy kéj - bár forrón rám tekints.

 

E mérgezett habban halált,
Ez örvényben tárt sírt talált,
Kinek a különc képzelet
Ott vigaszt meríthetett:
Társtalan szív ily tavat
Édenkertté avat.

(Radó György fordítása)

idézetek

2007\12\26

Hittem és csalódtam, szerettem és gyűlöltem, mertem és megfutamodtam…vártam és léptem…ez az év tele volt érzésekkel és tettekkel...
Új emberek, új érzések, új helyek és a régi én....most végre összefutottak...és végre szóba is álltak egymással. Eddig is látták egymást, de egy halvány összenézés után mindig továbbsodort az általam kreált "nagysúlyú" élet. Ám idén valami történt. Megálltam. És nem fordítottam el a fejem, hanem mélyen a szemébe néztem és úgy döntöttem, teret adok a változásnak. Így történt, hogy már nem megyek neki fejjel a villanyoszlopnak - mert a földet nézem -, hanem kikerülöm és közben az utat figyelem. Már nem nézek annyit hátra, mert bár mögöttem is van élet, de az előttem lévőbe több a beleszólásom. Hisz változtatni csak azon tudok. A legbiztosabb döntésem, hogy elegem van abból, hogy azt játszam, amit várnak tőlem. Nem, elég volt az önmagát okoló, saját háta mögé bújó, mindent elnéző szerepből. Nem főszerep kell, de egy tisztességes karakter-szerepre benevezek. Nem ígérhetek mást, csak őszinteséget és 100%ig önmagát adó embert. Aki voltam, az vagyok most is, csak már hiszek is abban az emberben, aki bennem él. És köszönöm mindenkinek, aki egy kicsit is megbántott és belém rúgott, mert ők adták a legnagyobb erőt ehhez a változáshoz. Természetesen a barátaim is bebizonyították, hogy barátok, mert egy embert a változás közben a legnehezebb elviselni, de ők kitartottak.
Sok olyan könyvet, zenét, filmet találtam ebben az évben, ami megérintett. Új írókat, új hangokat és új képeket fedeztem fel. Kint és bent. Tisza Kata lehengerlő stílusa indította az évet, és Lin Yutang nyugodt bölcsessége hűtött le, mikor már túlhevültem volna. Az év végén pedig Van Gogh levelei adnak gyönyörű gondolatokat. Mert nincs szebb este, mint mikor meggyújtom a gyertyákat, elindítok egy cd-t, töltök egy pohát bort és elkezdek olvasni annak az embernek a lelkében, akit a saját lelkemben érzek.
És természetesen van még valami, ami nélkül félember lennék: az írás. A szavak megnyugtató, felpörgető, vigasztaló és új utat mutató ritmusa az, amire ver a szívem, ami pumpálja belém az életet, enged szeretni és szeretve lenni.

gondolataim

2007\12\25

Az egyik kedvenc versem:

Dylan Thomas: Csöndben ne lépj az éjszakába át


Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.

A jó, ki hullám-üttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába át.

A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű, ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

Apám, míg lábad bús oromra hág,
Dűh s könny között átkozd, vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

(Nagy László fordítása)

idézetek

süti beállítások módosítása