A 2004-es EB Himnusz
Vártál a percre,
A nagy küzdelemre,
Itt van győzd le hát!
Hajt az álmod
Hát harcolj tovább!
Dobbanjon a szíved
Ugye hajt majd a harcban tovább.
Győzzünk újra!
Győzzünk újra!
Ha fáradsz nézz vissza büszkén,
Hány fényes csillag figyel rád.
Az a perc csak egyszer ébred,
Ha nem érinted meg Ő nem ér hozzád.
Megvívtunk együtt sok csatát,
Minden meccs új esélyt kínál.
Arcodat díszítse a könnycsepp,
A győzelem ha mellénk áll.
Nyertünk és buktunk pár csatát,
Könnyeket nyeltünk hogyha fájt.
Higgyük, hogy együtt sokkal könnyebb,
A szívünk adja ritmusát.
Ha túl nagy a terhed,
Együtt visszük, csak engedd,
Tapsunk hajt tovább.
Ne hidd el, hogy veszíthetsz,
Bennünk mindig új erőt találsz.
Győzünk újra
Halleluja
Ha fáradsz nézz vissza büszkén,
Hány fényes csillag figyel rád.
Az a perc csak egyszer ébred,
Ha nem érinted meg Ő nem ér hozzád.
Megvívtunk együtt sok csatát,
Minden meccs új esélyt kínál.
Arcodat díszítse a könnycsepp,
A győzelem ha mellénk áll.
Nyertünk és buktunk pár csatát,
Könnyeket nyeltünk hogyha fájt.
Higgyük, hogy együtt sokkal könnyebb,
A szívünk adja ritmusát.
Megvívtunk együtt sok csatát,
Minden meccs új esélyt kínál.
Arcodat díszítse a könnycsepp,
A győzelem ha mellénk áll.
Nyertünk és buktunk pár csatát,
Könnyeket nyeltünk hogyha fájt.
Higgyük, hogy együtt sokkal könnyebb,
A szívünk adja ritmusát.
Nyertünk és buktunk pár csatát,
Könnyeket nyeltünk hogyha fájt.
Higgyük, hogy együtt sokkal könnyebb,
A szívünk adja ritmusát.
Gary Inrig: Az igazi barátság
Háborús időkben gyakran lehetünk tanúi az igaz, önfeláldozó barátság példájának.
Egy ilyen történet két elválaszthatatlan jó barátról szól az első világháborúban.
Együtt jelentkeztek a hadseregbe, együtt vettek részt a kiképzésen, együtt mentek hajón külföldre, és egymás mellett küzdöttek a fronton.
Az egyik támadás alkalmával az egyikük a szögesdróttal borított mezőn olyan súlyosan megsebesült, hogy nem tudta visszavonszolni magát a lövészárokba. Az egész terület súlyos ellenséges tűz alatt állt, és öngyilkosság lett volna megkísérelni a megmentését. Barátja mégis meg akarta kísérelni. Mielőtt azonban a lövészárokból kimászott volna, parancsnoka visszarántotta és megtiltotta, hogy kimenjen: "Már késő, nem tehetsz érte semmit, legfeljebb téged is lelőnek". Néhány perccel később a tiszt hátat fordított neki. Erre a férfi azonnal elindult, hogy eljusson barátjához. Nem sokára támolyogva jött vissza, életveszélyesen megsebesítve, de barátjával - aki már holt volt - a karjaiban. A tiszt dühös volt, ugyanakkor mélységesen megindult. "Micsoda tékozlás!" - kiáltotta. "Ő maga halott, és nem sokára te is az leszel. Ez egyszerűen nem érte meg!" A haldokló férfi utolsó erőfeszítésével ezt felelte: "De igen ezredes! Mikor odamentem hozzá, az egyetlen mondat amit még mondott, ez volt: Tudtam, hogy eljössz értem Jim!"
