Szólj hozzá!
Egy társaság, akik a szeretetről beszélnek, az elfogadásról, az egymási iránti lojalitásról és arról, hogy milyen rossz irányba halad ez a világ, mert nem beszélgetünk. Aztán történik valami két ember között a társaságon belül, és hirtelen eltűnik a szeretet, az elfogadás, a lojalitás és főképp a BESZÉLGETÉS. Mert beszélni könnyű arról, hogy az a szar a világban, hogy nem érdeklődünk a másik iránt....beszélni könnyű arról, hogy "mi bezzeg mások vagyunk"....de amikor meg kéne mutatni, akkor derül ki, hogy megtenni nem is olyan egyszerű. Papolnak a harmóniáról, megy a másik fényezése, de vajon hány őszinte szó hangzik el? Felszín és máz....de már leolvadt....és nem maradt más, csak a puszta SEMMI. Vállalom a gonosz szerepét....de mindenki gondolja át, hogy hány sort írt hozzá....A néma telefon sokat mesél arról az összetartásról, ami csak álca és hazugság...de akik jól érzik magukat ebben, azoknak nem számít, hogy nem hallják egymás hangját, csak a sajátjukat...és azt jó hangosan...