"Az ember nem tudja mindig megmondani, hogy mi az, ami bezárja, fallal veszi körül, úgy mintha eltemették volna, de érzi a korlátot, a rácsot, a falat.
Képzelődés ez, csak a fantázia játéka? Gondolom, nem. És kérdezhetjük: Istenem, sokáig tart ez így, így marad mindig, talán örökre?
Tudod, mi tünteti el a börtönt? Minden olyan érzés, mely komoly és mély. Barátnak lenni, testvérnek lenni, szeretni. Ez az, ami parancsoló hatalommal, csodálatos varázslattal megnyitja a börtönt. Azonban akinek ez hiányzik, az a halálé marad.
De, ahol a szeretet feltámad, ott az élet is feltámad.
Nemegyszer e börtön neve: előítélet, meg nem értés, végzetes tudatlanság, bizalmatlanság, álszemérem."