Haladsz az úton és hirtelen előtted tornyosul egy fal….mit teszel? Azt hiszem, itt derül ki, ki is vagy igazán. Újra és újra nekimész, mint aki hisz benne, hogy egyszer megadja magát fal? Magadban hiszel, vagy a fal gyengeségében? A saját erőd dönti le az akadályt, vagy az akadály van silány anyagból? Bízhatsz-e abban, hogy gyenge minőségű az, ami az utadban áll? Lenézhetünk-e bármilyen falat, nehézséget? Önbizalom-e, vagy önhittség, ha megküzdesz vele? És hány alkalom kell, hogy feladd, vagy elfogadd a tényeket? A második lehetőség, hogy elkezdesz felfelé mászni. De látod-e a tetejét a falnak? És van-e elég kapaszkodó? Ha félsz a magasban, ha nem kockáztatsz, ha meg sem próbálod, akkor azt sem tudhatod meg, hogy mire vagy képes. A harmadik, hogy elindulsz a fal mentén, várva, hogy egyszer talán véget ér. De ha egész életedben a fal mellett maradsz, soha nem tudod meg, hogy nem a fal túlsó felén van-e az, amit mindig is kerestél. És ha a fal körbeér, és rádöbbensz, hogy bezártad magad, van-e kiút? Mi a jó megoldás? Tudja valaki, vagy mindenki „csak” próbálkozik?