A Tegnap...
Túl egy éjszakán az elvesztett döntő után. Még mindig szomorú vagyok, de mellette nagyon büszke is. A világ 2. legjobb csapatának lenni nem szégyen, sőt!!! Persze jó lenne érezni azt a boldogságot, amit akkor éreztünk volna, ha a mi CSAPATUNK emeli magasba a BL trófeát, de nem így történt, és ezen már nem változtat a sok „ha” és „talán”. Megtették, amit megkövetelt a haza, ahogy a spártaiak.....most ennyi volt, de nehogy azt higgyük, hogy akkor most vége mindennek!!! Mindig van holnap és bár most megint elő kell venni a régi-új szlogent: „Majd jövőre!”, hiszem, hogy eljön az idő, mikor nyerni is megtanulunk majd. Mert azt is tanulni kell. Sajnálom a sok velem együtt üvöltő és izguló szurkolót, de van egy maroknyi ember, akiket jobban.. ..a CSAPAT megérdemelte volna ezt a győzelmet!!! És remélem, hogy az új nap, az új reggel, és a régi rigmusok elhitetik velük, hogy MI VAGYUNK A LEGNAGYOBBAK, HEJ, HEJ!!!!!
Mindig is, csak azért is, örökké: HAJRÁ GYŐR!!!!