megvetlek ember, hisz az irtod, mi vagy,

nem látsz önön magad mélyére,

vagy ha látsz is, hát hidegen hagy,

s temetve hagyod a mélységbe

de nem adom neked lelkemet,

bár fegyvert adtál kezembe,

és ugyan nem találom önmagam,

sötétséged ide nem fér be

előbb tűnök el hirtelen,

mint megmérgezne jóságod,

mi arcodra ül, de szívedben

nem lelsz, csak kórságot