Kimondanám, de a csend most az egyetlen zajom

Meghallhatnád, de a csend nem szűrődik át a falon

Megmutatnám, de a színek elveszik a képet

Megláthatnád, ha egyenként néznéd az egészet

Éreztetném, de az érintés is ütésként fáj

Érezhetnéd, ha nem nyelne el a néma félhomály

Keresnélek, ha nem futnál messze el

Megtalálnál, ha látnál a szívedhez közel

„Good Man in a Storm”……ezt mondogatom magamnak….segítenie kell….muszáj, különben nincs értelme az egésznek….és ez nem lehet igaz!!!! Én nem hihetek abban, hogy ez a világ velejéig romlott!!! Tudnom kell, hogy van fény, hogy van íz, hogy van igazi érzelem. Hinnem kell…nem adhatom meg magam, nem tarthat fegyvert a fejemhez egy olyan élet, amilyenben nem hiszek!!! Nem fogom magam leszedálni azért, hogy valami ócska mámorban ne kelljen azzal foglalkoznom, hogy belegyezem a saját elpusztításomba. Nem teszem meg senki kedvéért!!! Élni fogok…a saját szabályaim szerint…nem valami gusztustalan, gerinctelen, sötét rám kényszerített masszahalmaz szerint….Nem adom meg magam senki kedvéért!!! Inkább leszek idegen ezen a bolygón, mint ismerős egy szarkupacon!!! Kiszolgáltatott soha többé nem leszek!!!