John Galt kérdése most itt áll előttem….vállalom-e, hogy ember vagyok? Mert az ember legnagyobb célja, hogy boldog legyen, és ne adja fel magát. Mindig az életet tiszteltem a legjobban…azt az életet, melyben a bennem lévő  legjobb vezet. És most azt akarják, adjam áldásomat arra, hogy mártírt csináljanak belőlem. Hogy saját beleegyezésemből legyek áldozat. Hogy a legtisztább meggyőződésemet dobjam el, és fogadjak el valamit, aminek minden porcikám ellentmond. Nem a dac és nem a harag irányít, amikor azt mondom: NEM….hanem valami, ami számomra a világot jelenti….az élet szeretete. Mert nem gyűlöltethetik meg velem az életet azzal, hogy feláldozzam magam a fosztogatók oltárán. Nem foszthatnak meg attól, hogy továbbra is higgyek abban, az életem az enyém. Félek…nagyon….de nem attól, amit tenni készülök, hanem attól, hogy egyszer ők nyernek. Nem velem szemben, mert akkor inkább meghalok…de féltem az életet….mert ők azt akarják elpusztítani. Nekik félelem kell, szenvedés kell, hazugság kell, és belenyugvás….mert a fosztogatók legnagyobb célja az, hogy a lelkedet kaparintsák meg…hisz utána övék a tested is. Én ebben nem tudok létezni. Én szeretem az életemet….és nem adom senkinek!