„Az élethez az embernek három dolgot kell az élet legmagasabb és uraló dolgának tekinteni: az észt, a célt és az önbecsülést. Az észt, mint tudása egyetlen eszközét – a célt mint a boldogság olyan választását, amit annak az eszköznek el kell érnie – az önbecsülést mint annak sértetlen bizonyságát, hogy az elméje képes a gondolkodásra, és a személye érdemes a boldogságra, ami azt jelenti: érdemes az életre. Ez a három érték az ember valamennyi erényét feltételezi és megköveteli, és valamennyi értéke a lét és a tudat viszonyára vonatkozik: ésszerűség, függetlenség, integritás, becsületesség, igazság, termelékenység, büszkeség.”

„Azt tanultam meg, hogy a hazugság önmagunkról való lemondás, mert az ember feladja saját valóságát annak, akinek hazudik, s akit az urává tesz ezzel, s attól kezdve önmagát arra kárhoztatja, hogy olyan valóságot kreáljon, amilyet a másik megkíván. És ha valaki eléri a hazugság közbenső célját, az ár, amit fizet, az éppen az, amit az elérésének szolgálnia kellett volna. Az, aki a világnak hazudik, attól kezdve a világ szolgája.”

„De nincsenek kegyes hazugságok, csak a pusztulás feketesége, és a kegyes hazugság a legfeketébb mind közül.”