Most néztem meg Barack Obama győzelmi beszédét….hát mit mondjak….vajon miért hiszek neki jobban, mint a saját országom vezetőjének???....

Pár részlet a beszédből:

„Ez a ti győzelmetek. És tudom, hogy nem csak a választásért tettétek. Azt is tudom, hogy nem értem. Hanem azért, mert megértettétek az előttünk álló feladat nagyságát. Még ha ma este ünneplünk is, tudjuk, hogy a holnap kihívásai életünk legnagyobb kihívásai: két háború, egy hanyatló bolygó és az évszázad legsúlyosabb pénzügyi válsága. Még ha ma este itt is állunk, tudjuk, hogy vannak bátor amerikaiak, akik Irak sivagatjaiban, Afganisztán hegyeiben ébrednek fel és kockáztatják életüket, értünk. Vannak szülők, akik ébren maradnak, miután gyermekük elalszik, és azon töprengenek, miként fizessék vissza a hitelt vagy az orvosi számlákat, vagy miként takarítsanak meg elég pénzt a gyerekük felsőoktatására. Új energiákat kell befognunk, új munkahelyeket kell teremtenünk, új iskolákat építenünk, új veszélyekkel kell dacolnunk, és szövetségeket helyreállítanunk. Az út hosszú lesz. Az előttünk álló hegy pedig meredek. Lehet, hogy nem jutunk célba egy év, sőt, egy kormányzási ciklus alatt sem. De, Amerika, még soha nem voltam ennyire reményteli, mint ma este, hogy elérjük a célt. Ígérem, mi, emberként, elérjük.”

„Hozzunk létre egy új szellemiséget, a hazafiasságból, a felelősségtudatból, amelyben mindenki részt vállal, és amelyért mindenki keményen dolgozik, és ahol nem csak magunkról gondoskodunk, hanem egymásról. Emlékezzünk erre, mert ha ez a pénzügyi válság tanított nekünk valamit, akkor az az, hogy nem lehet virágzó tőzsdénk, ha az emberek szenvednek.”

„Amerika, nagyon messze jutottunk. Nagyon sokat láttunk. De nagyon sok még a tennivaló. Ma este, tegyük fel magunknak a kérdést, ha a gyermekeink látni fogják a következő évszázadot, ha a lányaim elég szerencsések lesznek, hogy annyi ideig éljenek, mint Ann Nixon Cooper: milyen változásokat látnának? Milyen célokat értünk el? Ez most a mi esélyünk, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést. Ez a mi pillanatunk. Ez a mi időnk, hogy népünk újra munkába kezdjen, lehetőségek kapuját nyissa meg.. gyermekeink számára, hogy helyreállítsuk a jólétet, és terjesszük a béke üzenetét, hogy visszaszerezzük az amerikai álmot, és megerősítsük azt az alapvető igazságot, hogy sokszínűségünkben is egyek vagyunk, és amíg élünk, remélünk. Amikor cinizmussal és kétkedéssel találkozunk, és azt mondják, hogy nem vagyunk rá képesek, azzal az időtlen mottóval fogunk felelni, ami egy nemzet szellemét jellemzi: - Igen, képesek vagyunk rá.”

Hát ettől a hírtől lepadlóztam….

„Hétfőn csődöt jelent a norvég élcsapat, a Byasen, ha addig nem sikerül eladnia Harsakert, Fjafjordot, Goril Snorroeggent és a többi nagynevű játékosát.”

Na ez mellbevágó hír….olimpiai- és világbajnokokkal teletűzdelt csapat, akik második helyen állnak a norvég bajnokságban….és egyszer csak nincs tovább….amikor már a sportba is betör a pénz, akkor lassan elfogynak az illúziók….ha azok tűnnek el, amik egy-egy fárasztó hét után segítenek felejteni és feltöltődni, akkor mi marad majd????

„Passion. It lies in all of us. Its the source of our finest moments. The joy of love, the clarity of hatred and the ecstasy of grief. It hurts sometimes more than we can bear. If we can live without passion, maybe we’d know some kind of peace. But we would be hollow. Empty rooms, shuttered and dank. Without passion, we'd be truly dead.”

„Szenvedély. Mindannyiunkban bent van. Legcsodálatosabb pillanataink forrása. A szerelem öröme, a harc tisztasága, a fájdalom eksztázisa. Néha jobban fáj, mint amit elviselhetünk. Ha tudnánk szenvedély nélkül élni, talán ismernénk egy cseppnyi békét. De hamisak lennénk. Üres, zárt, nyirkos szobák. Szenvedély nélkül igazán halottak lennénk.”