Ma egy kis érzelmes hangulatú film került elő: Crazy/Beautiful... Még 2001-ben készült, de valahogy most volt hozzá hangulatom. Nem bántam meg, jó ilyen mozikat is látni. Mert kell a happy end, bárki, bármit mond. Szeretjük a drámákat, a sokat nyújtó filmeket, és fikázzuk azt, hogy mindig „amerikai” vége van. De mi a baj a happy enddel? Hisz mi is mindig azt szeretnénk. És ma kifejezetten jólesett kicsit sírni, kicsit nevetni, kicsit örülni annak, hogy ha csak egy képernyőn is, de talán mégsem olyan elcseszett ez a világ.

„When it’s real. When it’s right. Don’t let anything stand in your way.”