Úgy érzem, csordultig tele a szívem és dübörög a lelkem. A mai nap annyi jót és élményt adott, hogy most, ahogy itt ülök - tejet szürcsölgetve – zene nélkül is hallom a dallamokat. És rájöttem, hogy mostanában ez hiányzott. Hagytam, hogy túlságosan komolyan vegyem az életet. És elfelejtettem ÉLNI. Elfelejtettem meghallani a zenét, megszagolni a virágot és elfelejtettem megengedni, hogy érezzek. Mentem, dolgoztam, tapostam a mindennapokat és közben megvontam magamtól azt, ami mindig is életben tartott: a lelkesedést. De bármilyen szar az élet néha, nem szabad elfelejtenem: „Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim!”

az örök Rádiós