Jordán Tamás olyan közel hozta hozzám József Attilát, hogy már őt láttam a színpadon, őt hallgattam, és őt éreztem. Mintha az egész előadás egy kilégzés lett volna, amit aztán egy, a víz alól előbukkanó, kétségbeesett és oxigénért kapkodó levegővétel oldott fel. Még annyira friss az élmény, hogy megfogalmazhatatlan. Leginkább csak szavak pattanak elő a fejemből, melyek apró érzésbombákat hordoznak. És amikor ezek csak úgy szétdurranak, töltetük átjárja az én beteg elmémet is. Ennyi. Kell. Hogy érezzek.

"mint neurótikus, ab ovo hülye vagyok, az analitikus ugy 

látszik ex professo az

professzionista hülye

a mértéktartás szociálisan és szellemileg abból áll, hogy

az ember hülyébb legyen, mint amilyen...."

Egy év kihagyás után arra gondoltam, élesszük fel a blogot. 

Az elmúlt egy év alatt rengeteg minden történt, de a legfontosabb, hogy boldog vagyok. Az élet nem tökéletes, de nem is kell, mert akkor mit alakítanék rajta? Jelenleg viszont kerek a világ és én vagyok a közepén. Nekem ennyi elég.