éves leltár....
2009…
Az idei évben voltam nagyon nagy magaslatokban és ordító mély gödörben. Valóra váltottam az egyik álmomat, és eljutottam Amszterdamba. Ott ünnepeltem a 30. születésnapomat, végig jártam a Van Gogh múzeumot, és szívtam füvet. Minek tagadjam, király volt.
Úgy érzem sikerült elkezdenem úgy élni, ahogy mindig is szerettem volna, csak nem volt hozzá bátorságom. De egy könyv megmentette és visszaadta az életemet. És végre elhittem, hogy ez a saját életem, és nekem kell benne jól éreznem magam. Most a legnagyobb próba előtt állok, hogy bebizonyítsam magamnak, tényleg tudok eszerint élni. Mert közben elvesztettem két embert. Két barátot, akiket talán megismerés nélkül fogadtam el feltétel nélkül, és ez hiba volt. Szerencsére közben találtam egyet, aki úgy lett számomra nagyon fontos, hogy megismertem. És igaza van abban, hogy inkább nehezen engedjünk valakit baráttá válni, de akkor legalább azt látjuk, aki ő maga. Nem lehet folyton becsukott szemmel szeretni. Most kinyílt a szemem, és nem tetszett, amivel szembetaláltam magam. De életemben először nem teljes elkeseredést érzek, hanem valami tompa szomorúsággal vegyülő hihetetlen erőt. Tudom, hogy a szemébe tudok nézni, és nem fog még egyszer megalázni magam előtt.
Az év végére pedig ideért a KÖNYV is. Ayn Rand: Atlasz vállat von….és a tanulás folytatódik….