„Veszett világ”…már amikor először olvastam az „új” címet, akkor sem tetszett. És most, ahogy olvasom, egyre biztosabb vagyok benne, hogy meg kellett volna hagyni az eredeti cím pontos fordítását…nem kell újat kreálni, mikor a régi annyira tökéletesen lefedi az egész könyvet….”Atlas Shrugged – Atlasz vállat von”….íme a bizonyíték….

„- Mr. Readen – mondta Francisco ünnepélyesen komoly hangon -, ha megnézi Atlaszt, az óriást, aki a vállán tartja a világot, ha elnézi, ahogy áll, a vére ömlik le a mellkasára, térde rogyadozik, karja reszket, de utolsó erejével mégis megpróbálja fenntartani a világot, és minél inkább erőlködik, annál súlyosabban nehezedik a vállára a világ, mit tanácsolna neki, mit tegyen?

- Én…nem tudom. Mit…tehetne? Ön mit mondana neki?

- Vonja meg a vállát.”

Hatalmas érzés volt (többek közt) ezt a párbeszédet olvasni. Ennek a könyvnek mindenegyes szava érték. Az az ember pedig, aki megfogalmazta ezeket a gondolatokat, számomra egy zseni. Olyan érzés olvasni, mintha pillanatról pillanatra tisztulna a kép, eltűnne a köd, és nem maradna más, mint színtiszta TUDÁS. És a „Veszett világ” elnevezés rossz választás szerintem….nekem mindig „Atlasz vállat von” marad….

„A pénz egy társadalom erényének a barométere. Amikor azt látják, hogy a kereskedelem nem megegyezés, hanem kényszer alapján működik; amikor azt látják, hogy a termelés érdekében olyan emberek engedélye szükséges, akik nem termelnek semmit; amikor azt látják, hogy a pénz olyanokhoz folyik, akik nem árukkal, hanem kegyekkel kereskednek; amikor azt látják, hogy az emberek korrupcióval és protekcióval gazdagabbak, mint munkával, és a törvényeik már nem önöket védik ellenük, hanem azokat védik önök ellen; amikor azt látják, hogy a korrupciót megjutalmazzák, és a tisztesség önmagunk feláldozása lesz, akkor tudhatják, hogy társadalmuknak vége.”  (Ayn Rand: Veszett világ ...Atlasz vállat von)

Azt hiszem el lehet gondolkodni, hogy hol is tart a társadalmunk….én nem jót sejtek…

Holnap és holnapután dolgozom, ezért már ma BOLDOG KARÁCSONYT kívánok mindenkinek!

Ünnep volt, szép volt,
Rémlik, bár rég volt,
Évenként újból fáj...
Széthulló dallam
Eltűnő emlék...
Jókedvünk elszállt már.

Más lett az élet,
Változtam, félek,
Ünnepre vágyom így is még.

Emlékszem, szép volt,
Úgy fáj, hogy nem jön,
Hiába hívnám én.
Más lettem tényleg,
Eltűnt a lényeg,
Ezért kell fáznom Szentestén?

Ünnep lesz tán
Egyszer még
Ünnep jön majd,
Álomszép,

Hogyha egy szív szeretni hív,
Akkor már
Fényesség és boldog ünnep vár!

Jöjj, drága Ünnep,
Érzem, hogy élsz még
És nem csak Szentestén!
Egy édes dallam
Szól ismét bennünk,
Megdobban minden szív,
Úgy hív!
Karácsony, jöjj el,
Ismét vágyom rád!

5. évad 11. rész…

„Az emberek inkább fizetnek vissza egy sérelmet, mint egy szívességet, mert a hála teher, de a bosszú öröm.” (Tacitus)

„Szentség van a könnyekben. Nem a gyengeség, hanem az erő jelei ők. Ők a hírnökei az elsöprő gyásznak és a kimondhatatlan szeretetnek.” (Washington Irving)