„- Túléltem egy olyan háborút, ahol az embereket olyan tömegsírokba rakták, ahol korábban játszóterek voltak. Túléltem a családom halálát... A szüleimét, a bátyáimét, a nővéreimét. Aztán túléltem a feleségem és a gyermekem halálát, akik halálra éheztek egy menekülttáborban. Túléltem az országom elvesztését, az anyanyelvem elvesztését, azt, hogy milyen az, ha van egy hely, amit az otthonomnak nevezhetek. Túléltem. És túl fogom élni a lábam elvesztését. Ha kell, túl fogom élni. Oké? De Derek.

- Igen?

- Mindig van egy mód. Amikor úgy tűnik, hogy már semmit se lehet tenni, mindig tehetünk valamit. Arra, hogy megtegyük a lehetetlent, túléljük a túlélhetetlent, mindig van rá mód. És te? Te és én együtt vagyunk ebben. Inspiráltak vagyunk. A lehetetlennel szemben inspiráltak vagyunk. Szóval, ha adhatok egy tanácsot a világ elsőszámú neurológiai sebészének... ma az ijedtség helyett... legyél inkább inspirált.”

„Nyugalom... nem egy tartós állapot. Egyetlen pillanatig létezik...  Mulandó... Eltűnik, mielőtt észrevennénk, hogy ott volt. Bármelyik pillanatban érezhetjük... Az idegenek kedvességétől... Egy feladattól, ami teljes odafigyelést igényel... vagy egyszerűen egy szokásos rutintól. Minden nap, mindannyian átéljük ezeket a nyugodt pillanatokat. A trükk az, hogy tudjuk mikor történnek, így magunkévá tehetjük ezeket, megélhetjük őket... és végül elengedhetjük azokat.”