NYERTÜNK.....NYERTÜNK.....NYERTÜNK!!!!!!!!!!

Megtörtént a csoda!!!!! Megint....pedig a játékvezetők is „dánok” voltak....de Isten lenézett, és visszaadta a lehetőséget....és itthon 5000 ember előtt meglesz az esélyünk, hogy miénk legyen a világ legszebb kupája....ma a CSAPAT nyert....az a csapat, amelyik vezére nélkül állt ki, és hamar elvesztette második irányítóját is....de nem adták fel, és a válogatottakkal teletüzdelt Viborgnak nem volt ellenszere ellenünk.....csodálatos volt....egy hét múlva Veszprémben én is ott üvöltöm majd, hogy HAJRÁ GYŐR!!!!!!!!!

„Álmom nem arra hajt,

hogy szőjek egy fonalt;

Istenhez, éghez legközelebb érek,

hagy itt Waldenban élek.

Partján a szikla-darabok

sora s szellője én vagyok;

vizeit és partjait

kezem öble tartja itt,

a legmélyebb menhelye

a lelkem rejteke.”

Henry David Thoreau – Walden.....tegnap este a pamhageni naplementében keresve sem találhattam volna jobb könyvet....de bármikor tökéletes....

„Ha a napot s az éjt örömmel köszöntöd, ha az élet úgy illatozik, mint a virág vagy a jó szagú füvek, ha rugalmasabb, csillagosabb, halhatatlanabb – ez a jutalmad! Az egész természet szerencsekívánság, és minden okod megvan rá, hogy áldottnak mondd magad. Az élet legnagyobb értékeit, nyereségeit becsüljük meg a legkevésbé. Néha már szinte kétségbe vonjuk létezésüket. Könnyen megfeledkezünk róluk. Pedig ez a legmagasabb valóság. A legbámulatosabb, legigazibb dolgokról talán sosem beszélünk egymással mi, emberek. Napjaim igazi aratása olyan megfoghatatlan, mint a hajnal vagy az alkony színei. Olyan, mint egy maréknyi csillagpor, egy darabka szivárvány, amit sikerült elkapnom.”

„Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget!”

Hát azon már nem lehet változtatni, ami megtörtént, de a hozzáállásunkon még lehet.....nem hibáztatni, nem okolni kell, hanem szurkolni....de ahogy látom, az emberek inkább egymásnak estek....persze mindenki lelke megroggyant, de azért nem kéne temetni ezt a CSAPATOT....mert a kézilabda bizony csapatjáték....nem „egyemberes”....és itt az alkalom bebizonyítani, hogy ez egy nagyszerű társaság, akik Görbe nélkül is odaérhetnek a csúcsra....sőt....azt mondom, már ott vannak....mert bármi is történik a következő másfél hétben, az idei évben megint egy lépcsőfokkal feljebb jutottak.....és messze még a lépcső vége.....

Tehát most kéne igazán összefogni, és zúgni, hogy HAJRÁ GYŐR!!!!!!

Így lett egy álomból rémálom....

Tegnapig boldogan vártam a BL döntőt, de minden megváltozott....most is nagyon várom, de Görbe nélkül ez teljesen más lesz....és most nem a döntőt sajnálom, hanem azt, hogy valaki, aki egész életét tette fel erre a játékra, nem lehet ott akkor, mikor a legnagyobb dolog történik a csapattal... ….nem tudom mit érezhet, de remélem lesz még lehetősége bepótolni azt, amit most ki kell hagynia....lesz még esélye, hogy a pályán nyerhesse el a kupát....a kupát, amiért annyit dolgozott.....és remélem, a lányok érte is küzdenek, hajtanak majd....illetve ezt nem remélem, ezt tudom....és csak egyre kell emlékezniük: Zvenyigorod......Görbe nélkül fájni fog, de nem adhatjuk fel!!!!!....és nem is fogják.....

HAJRÁ GYŐR!!!! = = = CSAK AZ ETO!!!! = = =

Két hete jöttem haza Amszterdamból, de azóta sem találom a helyem....nem tudom mihez kezdjek magammal....valóra vált életem álma....nem egy a sok közül, hanem AZ ÁLOM.....akkor most keressek újat?!....

Még mindig érzem talpam alatt az amszterdami utcát, tüdőmben az amszterdami levegőt és ereimben az amszterdami lüktetést.....iszonyatosan hiányzik....soha, sehol nem éreztem még ennyire, hogy idetartozom.....minden pillanatát igyekeztem magamba égetni....és még most is úgy érzem néha, hogy ez csak illúzió volt....de olyankor magam elé képzelem az utcákat, a kávézókat, a kis csatornákat, a millió biciklit, a hatalmas parkot, a múzeumokat....és az érzést, amit akkor éreztem....ez tart életben.....ez az érzés leírhatatlan.....Magyarország a hazám, de Amszterdam az OTTHONOM....és még visszamegyek....

Az utóbbi időben elég sok életre ártalmas fenyegetést kaptam....tegnapelőtt is beígérték, hogy „elvágjuk a torkodat”.....lehet, hogy meg kéne ijednem, de engem inkább feldühít.....pár hónapja megjelent néhány csoport, akik szeretnek pénz és jegy nélkül „üzleti ügyben” utazgatni, és sérelmezik, ha az ember nem tartósan kedves hozzájuk....már az osztrák rendőrök is küldtek e-mailt a vasútnak, hogy a saját érdekünkben ne konfrontálódjunk velük, de magyarázd ezt egy olyannak, mint én....igaz, azóta nem vitatkoztam velük, mert már leszállnak, ha látják, hogy én vagyok.....de a múltkor megláttak civilben a városban, és rögtön megismertek....a közös múltunk pedig nem sok gyengédséggel kecsegtet....akkor most mégis féljek???.....na nem....

„Criminal Minds” 4.évad 22.rész....basszus, mindjárt vége az évadnak....ez nagyon nincs így rendben....

„Ahhoz, hogy a fény oly fényesen ragyoghasson, ott kell lennie a sötétségnek is.” (Francis Bacon)

„Nem számít, milyen sötét a perc, a szeretet és a remény mindig él.” (George Chakiris)